6. Rész. I'm lost.

Sziasztok!

Újabb késéssel ugyan,de meghoztam a 6. részt! :) Sajnos mostmár egyre később lesznek részek,mert ugye év végi hajtás,meg ott vannak a vizsgák. :/ Azért remélem tetszik,és megpróbálok hetente újat hozni. :)(az előző résztől folytatódik) Nos itt egy oldal,ami eléggé elbizonytalanított Larry Stylinson-t illetően. :/ http://anti-larry-shipper.tumblr.com/ Tény,hogy a csaj rendesen megmagyarázza a dolgokat. :O Bár néhány résszel egyáltalán nem értek egyet. Szóval most már tényleg nemtudom,hogy mit higgyek Larry-ről,vagy bármelyik bromance-ról. :/ Azért jó olvasást! xx(Gabii)

Zayn

-Szia. Zayn Malik.-vetettem be csajozós mosolyomat.  -Szia.Én Cara Blune vagyok.-vigyorgott bájosan,és ha nem lenne vámpír,talán el is pirult volna. Beszélgetést akartam kezdeményezni a szőke vámpírlánnyal…ám egy magas,Matt-nél is izmosabb vámpír állt közém. Hasa kockás volt,(hiszen fürdőnadrágban állt előttem,míg Cara bikiniben) bőre vakítóan csillogott,olyan volt akár egy jégkristály. Arca komor volt,de valahogy mégis barátságos. Arccsontja is kiállt,hiszen teljesen kisportolt volt…ja és egyáltalán nem volt borostás. Haja koromfekete volt,vizesen terült szét feje tetején,teljesen elütött hófehér bőrétől. Szeme zöld színű volt?!  Igen… a zöld különböző árnyalataiban pompázott,ezért volt olyan gyönyörű. Biztosan ő lesz Cara bátyja. –Hello…Ryan Blune vagyok.-szorította meg erősen kezemet. –Zayn Malik.-ráztam én is kezet vele.  –Zayn,ő itt a feleségem,Lara.-mutatta be szintén gyönyörű,barna hajú feleségét. –Üdv Zayn,Lara Knighton vagyok.-mosolygott bájosan Lara,és alkatát elnézne modell is lehetett volna.  Velem egymagas lehetett,bőre  mediterrán barna,ajka telt,arca hibátlan,szeme fekete…egyetlen furcsaság,hogy bőre alig csillogott.  Mindannyiunk bőre ezüstösen,sőt,szinte vakítóan csillogott a verőfényes napsütésben. Kissé elbambulhattam,mert tátott szájjal bámultam Lara-t,hirtelen észbe kaptam,és beszédre formáltam ajkaim. –a…bőröd…-bámultam Lara kezét,ami egyáltalán nem csillgott,sőt nagyon is emberinek nézett ki…de ember nem lehet,hiszen nem hallom a szívverését. –hosszú történet…-mosolygott egy aprót. –talán menjünk be…mindent elmesélünk.-lépett oda Matt,és átkarolta Lara-t. Mindenki helyeslően bólogatott,majd megindultunk az óriási épület felé.  Cara és Ryan a vámpírosabb megoldást választották,szóval mindketten beugrottak 2 külön erkélybe…valószínűleg ott van a szobájuk.  –elnézést az unokatestvéreimért,kicsit neveletlenek…-rázta fejét Lara,mikor besétáltunk a teraszajtón,egyenesen az óriási nappaliba. –Zayn szerintem öltözz át,Matt majd ad tiszta ruhákat.-mosolygott kedvesen Lara. –öhm…rendben…köszönöm.-néztem végig szakadtas öltözetemen,és eléggé piszkos kezemen. fúj…még  magamtól is undorodtam…hajam is tiszta zsír,és piszok. Soha nem néztem még ki így! Lara (még mindig bikiniben) körbevezetett a hatalmas házban,majd  felsétáltunk az emeletre,a folyosón elsétáltunk Cara és Ryan szobája mellett,majd benyitott az egyik szintén nem kicsi vendégszobába az 5 közül.  Matt gyors megjelent,lerakta a ruhákat az ágyamra,majd ugyanolyan gyorsasságal távozott is. –Szedd nyugodtan rendbe magad,tusfürdőt és törölközőt találsz a fürdőben,a piszkos ruháidat meg dobd ebbe a kosárba-hadovászott össze-vissza Lara…majd távozni készült. –Lara…köszönök mindent.-mondtam utána,mikor kilépett a szobából.  –Szivesen…most már te is a vámpírokhoz tartozol,és mi segítünk egymásnak.-mosolygott vissza Lara. –a nappaliban várunk.-mondta szinte már a folyosóról,majd becsukta az ajtót.  Már dobtam is le a ruháimat és indultam a szobámból nyíló fürdőbe. A fél tubus tusfürdőt elhasználtam,a hajamat is 3-szor megmostam,és talán egy óráig is ázhattam a víz alatt,mire úgy éreztem,hogy kellőképp tiszta vagyok. Gyors megtörölköztem,és  magamra kaptam Matt csőfarmerét,és kékmintás pólóját. Hajamat lakk híján oldalra fésültem,kicsit Louis-style lett.  Ohh…vajon mi lehet a srácokkal? Hogy vannak most? Mi van a bandával? Niall egézséges,és boldog?-ezek a gondolatok jártak a fejemben miközben lesétáltam a nappaliba. A többiek felöltözve a fehér bőrkanapén üldögélve vártak. Hát ez egy hosszú beszélgetés lesz… Sok mindent kell megtudnunk egymásról…

Niall

Megszületünk…Élünk…Meghalunk…  Azt mondják,ez az élet rendje.  Az emberek ezt veszik természetesnek.  De miért? Miért fogadják ezt el?  És vajon miért nem élhetünk örökké?  Miért törődünk bele a sorsunkba? Bármennyire is tiltakozom ellene…a tudatalattim egy része már beletörődött a sorsomba…és beletörődött Zayn eltűnésébe. 1 teljes hónap telt el,mióta utoljára láttuk Zaynt.  Larry mondhatni visszatért. Egyáltalán nem isznak,és a bulikat is elkerülik. Bár azért ők sem lesznek a régik. A mai napig elsírják magukat,ha valami Zayn-re emlékezteti őket. A kapcsolatuk viszont határozottan erősebb lett,hiszen folyton ki kellett tartaniuk egymás mellett. Liam is jobban van,sokat segített neki Danielle,és az utóbbi napokban mosolyogni is láttam. A banda jelenleg ˝szünetel˝ …  Igazából egyikünk se tudja,mihez kezdjünk Zayn nélkül.  A világ körüli turné összes állomását lefújtuk.  A harmadik albumhoz pedig még egy dalt se vettünk fel.  –Min gondolkozol?-szólalt meg mellettem Liam,néhány percnyi csend után. Annyira  belemerültem a gondolataimba,hogy még azt is elfelejtettem,hogy épp a kórház várójában ülünk.  –Mi lesz velünk Liam? Mi lesz a bandával?-meredtem Liam zavarodott tekintetébe.  –Nem tudom Niall…nem tudom…-rázta fejét Liam,majd szorosan átölelt. –Nem lesz semmi baj Ni,nem lehetsz beteg.-súgta fülembe Liam,majd könnyes szemmel elengedett. Nagyon rossz őt így látni. Nem elég megküzdeni Zayn elvesztésével,még a nyakába zúdítom  a saját problémáimat is. De ő ragaszkodott hozzá,hogy elkísérjen a leletekért. Sajnos az utóbbi hetekben elég rosszul voltam,fejfájás,hányinger,szédülés…bár én ezt betudtam a Zayn miatti stressznek…de a többiek ragaszkodtak hozzá,hogy elmenjek egy  kivizsgálásra. Szóval most itt ülünk a kórházi székeken,és várjuk az eredményeket. –Hát persze,hogy nem vagyok beteg…-leheltem  egy biztató mosolyt Liam felé.  –Niall Horan.-lépett ki egy alacsony barna hajú nővér az egyik ajtó mögül.  –Igen. Én vagyok.-álltunk fel egyszerre Liammel. –Kérem kövessenek.-indult meg előttünk a nő,kedves mosollyal. Amíg a folyosón sétáltunk végig,a nő felismert minket,és mindkettőnktől kért autogrammot,majd benyitott egy barna ajtón,ami ˝Dr. Richard Burke˝ rendelője volt. –Köszönöm Sarah,távozhat.-mormolta az idősödő Doktor. A nővér aprót bólintott majd távozott. Liammel megilletődve álltunk az asztala előtt. –Kérem,foglaljanak helyet.-mutatott az asztala előtti 2 székre. Csendben leültünk,majd vártuk,hogy a doktor megszólaljon.  –Nos Mr. Horan…-bámult először Liamre.  –öhm…én vagyok Niall Horan.-emeltem fel kezemet. –persze…elnézést.-a doktor is kissé zavarban volt. A doktor egy nagy levegőt vett,rám nézett..majd végre kibökte  a lényeget. –Nos Mr. Horan…sajnálom….az agyában egy tumort találtunk... 

One Big Announcement. 2013. May. 16.

Sziasztok!

Újra jelentkezem...de amint látjátok,nem új részt hoztam. :/ ez egy kis Larry történet...amit 2 óra alatt raktam össze. :) Remélem tetszik. :) Nem lesz folytatása,csak leírtam miként képzelem el Larry bejelentését. Gondolom mindenki hallott a holnap esedékes nagy bejelentésről. :) (itt a visszaszámlálás) http://www.onebigannouncement.com/ (én titkon remélem,hogy Larry lesz a bejelentés,bár erre kevés esély van.) ezért írtam meg ezt a kis történetet. Biztosan olvastátok,hogy Perrie terhes,ez lehet a nagy bejelentés,vagy az 1D3D-re nyerhetünk külön jegyeket.(amit a fiúkkal néznék meg) és néhány helyen olyan pletykák is terjengenek,hogy a 2014-es világturnéról lesz szó. Ezek közül nemhinném,hogy bármelyik igaz.De annyi biztos,hogy Perrie és Danielle azt nyilatkozta,hogy˝Holnap minden Directioner sírni fog˝ :O azt viszont nem mondták,hogy jó,vagy rossz hír lesz-e. :/ Minden esetre én izgatottan várom,és reménykedem Larry Stylinsonban. :) Na mostmár tényleg nem húzom tovább. Jó Olvasást! xx(Gabii)

Louis

8 óra. Még ennyi időnk van a nagy bejelentésig. Hajnali 2-van.  Nem birok aludni. Harry itt fekszik mellettem,mellkasát szorosan az enyémnek nyomva. Örülök,hogy legalább ő alszik…majd izgulok helyette is. Folyton a telefonom képernyőjét nézem,és reménykedem,hogy az a nyolc óra NAGYON lassan fog eltelni. Félek. Hiszen, alig több mint 8 óra múlva,az egész világ tudni fog rólunk. Nem attól félek,hogy megtudják…hanem a reakciójuktól…a Directionerek reakciójától. Mindenki azt mondogatja,hogy az IGAZI rajongók elfogadják a kapcsolatunkat..de biztos,hogy lesznek akik elítélnek,és örökre megutálják a bandánkat. Ezek az emberek nem fognak érdekelni…ők nem a zenénket szeretik,ezek az emberek egyszerűen ˝az 1D-s Louis Tomlinson-t,és Harry Styes-t látják bennünk˝.  A média sem fog különösebben foglalkoztatni,jó pár hónapig ezen fognak ˝csámcsogni˝,de idővel ők is lecsillapodnak.  8 óra múlva végre szabad leszek.  8 óra múlva mindenki megtudja Larry Stylinsont. Ez után leszek a legboldogabb. Nem lesznek fake Eleanorok…bizony…2 Eleanor van…vagyis Tina. Eleanor és Tina. Ikrek. Ez az egész barátnős dolog is egy óriási hazugság. Minden egyes perc amit velük töltöttem,csak színjáték volt.  Mű mosoly,mű ölelés,hamis csókok… minden a Management hazug kis játéka. Nekik jól jött,hiszen ezen is csak pénzt kerestek,de nekem csak arra volt jó,hogy ne derüljön ki Harry….vagyis egyáltalán nem volt jó…minden egyes érintés amit nekik adtam…mind egy elvesztegetett pillanat amit Harryvel tölthettem volna.  Úgy érzetem,hogy megcsalom Harryt…az utóbbi néhány hónap már fizikai fájdalmat okozott…minden egyes nap fájt,amikor eltiltottak Harrytől…és bizony ejtettem néhány vágást a kezemen is.   Amikor meglátta a vágásokat…na akkor Harrynek betelt a pohár. Dühöngve rontott be a Managementhez…és rendesen kiosztotta őket…majd mikor kicsit lehiggadt…követelte,hogy jelentsék be Larry Stylinsont,vagy mindketten kilépünk a bandából…nyílván nem kell ragoznom,hogy mit választott a Modest. Szóval most itt fekszem Harryhez bújva…és várom,hogy leteljen az idő.  Várom,hogy leteljen a ˝rabságom˝.  Várom,hogy végre titkok nélkül éljek.  Várom,hogy boldogan éljek Harry Styles-al.

Harry

Este nagyon rosszul aludtam. Azt hiszem,az idegességtől óránként felkeltem. Alvás közben pedig Louis kezeit szorongadtam.-ezt Lou mesélte mikor a Sony székháza felé tartottunk. A srácok is velünk tartottak,és többnyire külön beszélgettek,még mi Louis-al nyugtatgadtuk egymást. Néha a többiek is mondtak pár biztató szót felénk,és mi már azért is roppant hálásak voltunk,hogy egyáltalán támogatnak minket…lesz ami lesz. Ez egy óriási döntés,mind tudjuk,hiszen gyakorlatilag ettől a bejelentéstől fog függni a banda további élete. A székházban nyüzsögtek az emberek,újságírók,riporterek,fotósok,és még sorolhatnám. Minket egy külön szobába zártak,hogy senki ne zavarjon az utolsó percekben. Még 1 óránk volt a bejelentésig. Zayn,Niall és Liam halkan beszélgettek a kanapén,mi Louis-al  kézenfogva ültünk,kicsit távolabb tőlük..többnyire szótlanul. Azt hiszem,ő is gondolkozott valamin,talán kettőnkön. Én az elmúlt 3 évre gondoltam…és abból csak a jóra…és csak Louisra. Persze menthetetlenül beugrott Taylor,Caroline,és az összes csaj akikhez ˝közöm volt˝. Igazából semmi nem volt köztünk. Ezt is a Modest tervelte ki,ő szervezte az összes ˝barátnőmet˝ még Taylort is,csak azért,hogy ne tituláljanak melegnek.  A management aggatta rám,hogy az idősebb nőkre bukom,és persze a ˝szívtipró˝jelzőt is. De mostmár vége. Néhány perc és vége. Önkéntelenül rápillantottam a visszaszámlálóra,és láttam,hogy már alig van 5 perc.  5 perc múlva besétálunk a médiának dolgozó embertömegbe,és Louis végre kimondja˝Larry Stylinson igaz.˝ vagy valami hasonlót. Innentől fogva tényleg semmi nem számít… Nem fog számítani a média,nem fognak számítani  a  ˝Directionerek˝.  Ezek után csak Louis és én leszünk. Csak Larry lesz.

Louis

A management egyik tagja közölte,hogy lejárt az idő,szóval kezdhetjük a bejelentést.  Mindannyian egy aprót bólintottunk,majd Harryvel utolsóként távoztunk a szobából…de előtte Harrytől kaptam a egy apró csókot,válaszul egy aggódó  mosolyt kapott,mire ő biztatásképp megszorította a kezem,és a fülembe súgta…˝Nem lesz semmi baj. Itt vagyok.˝  És  ezzel az egyetlen mondattal  tényleg sokat segített. A folyosón már elengedtük egymást,és mindkettőnket elfogott a félelem. A minket kísérő nőt,egy idősebb pasi váltotta le,aki egy óriási terembe vezetett be minket,utat törve a fotósok,és riporterek között. Amint felléptünk a magasított ˝színpadra˝ a kamerák egyszerre kezdtek el kattogni,a filmesek minket kezdek el venni. A management-es pasi kezdett el először beszélni…megköszönte,hogy ennyien eljöttek a médiából. Elmondta,hogy több millió Directioner élete fog megváltozni…majd kisebb hatásszünet után átadta nekem a mikrofont.  A srácok hátul álltak,és engem figyeltek,Harry viszont közvetlen mellettem volt,egymás szemébe néztünk,egy picit mosolygott,és akkor tudtam,hogy kezdhetem. A szívem a torkomban dobogott,a vakuk villogtak,a kamerák forogtak,az újságírók kíváncsian figyeltek.  A számhoz emeltem a mikrofont,egy pillanatra becsuktam a szemem,hogy nagyjából összeszedjem a gondolataimat,majd kissé elcsukló hangon…de belekezdtem. –Én is köszönöm,hogy eljöttetek..tudjátok ez nagyon fontos mind az én,mind a banda életében is.-nyögtem ki az első mondatot,és nehezen álltam meg,hogy ne járkáljak fel-alá beszéd közben. –Szóval…Larry Stylinson igaz.  Az első perctől fogva létezett.-mondtam ki a lehető legmagabiztosabban. Az emberek felszisszentek a hír hallatán,és mindenki arcán a döbbenetet láttam. –igen. már három csodálatos éve együtt vagyunk Lou-val.-vigyorgott a kamerába Harry. –Szeretlek-fordultam végre Harryhez. Ő csak mosolygott,közelebb húzott,majd megejtettük első hivatalos csókunkat. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi.  Végre szabadok vagyunk. Harold Edward Styles hivatalosan is az enyém. 

5. Rész. She's so beautiful.

Sziasztok!

Rettentően sajnálom,hogy eddig nem hoztam részt. :/ Bizonytalan,voltam,hogy folytassam-e...mivel kaotam néhány negatív kritikát,és kevesebb komment érkezett az előző részhez. :/ Na de mindegy! :)) Most már itt vagyok,és ígérem,hogy folytatom,ha csak pár ember fogja olvasni is. :) Ha valaki már nem emlékszik az előző részre,érdemes onnan folytatni! :D Ez a rész is onnan folytatódik! :) Azért remélem tetszik,kíváncsi vagyok a véleményetekre. :)) Jó Olvasást! xo(Gabii)

Zayn

Feleszmélni is alig volt időm…csupán a támadása után másodpercekkel jöttem rá,hogy ő TÉNYLEG egy vámpír,és az életem TÉNYLEG veszélyben van. Mire egyáltalán támadhattam volna,az alak újra nekem jött,és óriási csattanással fúródtam a földbe. A vámpír torkából mély hörgés tört fel,és kezét mellkasomhoz nyomva tartott a földön. Amikor ránéztem,ajkát felhúzva vicsorgott,és valószínű  elpusztításomat tervezte…de megláttam,hogy  kisodródtunk a tisztás szélére,ahol egy kis patak csordogált. Haha…most én vagyok előnyben. A víz szinte az éltető erőm…annak ellenére,hogy régebben irtóztam tőle.  Fejemet a patakra fordítottam,majd egy hatalmas rúgással  arrébb küldtem a vámpírt,aki egy toronyház nagyságú fát kidöntve állt meg.  Nem engedtem,hogy újra támadásba lendüljön,ezért a patakból kinyert vízzel a földhöz fagyasztottam.  Azt hittem,hogy ennyi elég lesz…de kevésnek bizonyult az erőm. A vámpír néhány pillanattal később egyszerűen széttörte a jeget,és kiszabadult. Megállt előttem,egy lépést sem közeledett…és már nem is vágott gyilkos képet…de azért teste támadóállásban volt,izmai megfeszültek,és tokából még mindig hörgés tört fel. Én nyugodtan,szinte már összegörnyedve álltam előtte,hogy tudja,nem akarom bántani.  A vámpír(akinek a nevét egyáltalán nemtudtam)  lazított testhelyzetén,és morgását is abbahagyta,helyette  érdeklődő arckifejezést mutatott irántam.  Beletúrtam szanaszét álló hajamba,és végignéztem szakadtas öltözetemen. Hát nem lehetek kellemes látvány. Újra támadómra néztem,és beszédre nyitottam számat. 

-Helló…-nyögtem ki lassan. –Nem akarlak bántani  titeket(feltételeztem,hogy többen vannak).-folytattam  jól artikulálva.  –Zayn Malik vagyok.-mutatkoztam be fajtársamnak. Néma csönd állt be. Csak bámultunk egymásra,és nem voltam biztos benne,hogy megértett engem.  Már megakartam kérdezni,érti-e amit mondok,mikor végre megszólalt. –Üdvözöllek Zayn.-közelebb lépett,és kezét nyújtotta. Az ő keze is hideg volt. Talán hidegebb az enyémnél is. Miután kezet fogtunk,és kissé eltávolodtunk...ismét belekezdett beszédébe. –Az én nevem Matthew Knighton. Szólíts csak Matt-nek.-vágott barátságosabb képet Matt.  

-Sajnálom,hogy kellemetlenséget okoztam,csak tudod új vámpír vagyok,és nem tudok semmit erről az életről….gondoltam,ti majd segíthetnétek.-léptem  közelebb Matthez. –Ugyan,én sajnálom,hogy rád támadtam,csak tudod,mostanában egyre több idegen vámpír jön a területünkre,és azt hittem te is egy vagy közülük. Persze,szívesen segítünk bármiben.-jelent meg arcán egy halvány mosoly,és intett,hogy kövessem. 

-De…azok a kis faházak? Nem ott laktok?-intettem a tisztás felé.  -Nem…tudod azokban a házakban vannak a felszereléseink…-mondta,miközben átsétált a patak fölött lévő hídon. -Felszerelések?-ismételtem az utolsó szavát,miközben egy kikövezett ösvényen haladtunk tovább. -Igen…a feleségem, Lara növényszakértő…az egyik ház tele van növényekkel…ő csinálta ezt az egész dzsungelt.-mutatott az ösvény két oldalát behálózó fákra. -A 2.házban az én laborom van, genetikus és agysebész vagyok. A Brazíliavárosi kórházban dolgozok,ami nincs közel…de megfizetik a munkámat…-mondta elégedetten Matthew. -Az utolsó két ház edzőteremnek van berendezve Lara unokatestvéreinek…-egy pillanatra megint elhallgatott,majd ismét folytatta. –Mindketten különleges képességekkel rendelkeznek,ezért fontos,hogy mindig  a lehető legjobb formában legyenek.-okított ki Matt.  Épp meg akartam szólalni,mikor Matt ismét közbevágott. –Neked is van különleges képességed…-ez inkább kijelentés volt,mint kérdés. –Igen…idomítani tudom a vizet.-gyors Mattre pillantottam,majd ismét a földre.  -És…úgy láttam meg is birod fagyasztani…-vett ki egy jégdarabot nadrágzsebéből.  –Ez is igaz…meg birom fagyasztani,függetlenül attól,hogy édes-vagy sós víz…-bámultam büszkén Matt-re.  –Értem…-bólintott egyet,és vámpírosabb sebességre kapcsoltunk.  Végig mellette haladtam,így volt időm jobban szemügyre venni.  Bőre kreol volt,akár csak az enyém,mégis ezüstösen csillogott a napfényben. Teste sokkal izmosabb volt az enyémnél,és talán csak néhány  centivel volt alacsonyabb  nálam.  Arca telt volt,de határozottan jól állt neki,szeme feketén izzott,orra mintha Niallé lett volna,ajkai vékonyak.  Haja méz szőke,rövidre vágva meredezett feje  búbján. 

-Niall…annyira hiányzol.-nyögtem elkeseredetten. –szóltál?-érdeklődött Matt,mikor lassítani kezdtünk.  

-Nem…nem érdekes.-ráztam fejet,mikor megálltunk.  –Íme az otthonom.-mutatott körbe Matthew az óriási birtokon,és azt hittem csak káprázik a szemem.  A kövezett utat,márvány sétány váltotta fel,ami egészen a palotáig vezetett fel. Az óriási ház a fűvel borított tisztás közepén hevert,előtte egy méretes úszómedence díszelgett. A vízben Matthew családja lehetett. –Ez…gyönyörű. Hihetetlen. Meseszép otthonod van.-áradoztam tátott szájjal. –Köszönöm Zayn,igen,de beletelt egy kis időbe,mire ilyen csodás lett.-villantotta elő tökéletes fogsorát matt. Lassan közelebb sétáltunk a medencéhez,ahol a többiek önfeledten játszodtak…senki nem mondta volna meg róluk,hogy vámpírok,ha bőrük nem csillogott volna olyan vakítóan.  Mire a medencéhez értünk,addigra a barna hajú Lara,és egy másik srác már kint vártak ránk,mindketten gyanakvóan kémleletek minket…főleg engem. –Cara,gyere ki te is,és üdvözöld Zayn-t…-intett valakinek a vízbe. A hölgyemény egy szempillantás alatt kiugrott a vízből,és kegyesen közelebb lépett hozzám. Itt állt előttem Ő…aki első látásra tökéletes volt. Ő akinek jégszőke haja még vizesen is göndör volt. Ő akinek bőre gyönyörűen csillogott…Ő akinek szeme a tűz színében égett. Itt állt előttem Ő…aki tökéletes lenne számomra.

2. Díjam.

Sziasztok! 

Megkaptam a 2. díjam. :)) Rettentően örültem neki. :) Talán még sem olyan rossz a blogom?! Tudom,hogy rengeteget kések,csak volt egy kis bizonytalanságom a folytatást illetően. :/ De megígérem,hogy folytatom! :))   

Sokat jelentetek nekem,és ha csak néhányan olvassátok is,nekem már az is elég. :) Szóval ígérem,hogy még ma hozom az új részt! :)) xo(Gabii) 

Szab

Szabályok:

a)másold ki a szöveget a blogról és tedd ki a tiédre,a képet is!
b)válaszolj a kérdésekre!
c)írj tíz dolgot magadról!
d)küldd tovább min. 3 embernek!

1.Mi a kedvenc színed? A zöld és a piros. 
2.Mi a kedvenc kajád és italod? A kedvenc kajám, talán a gyros,kedvenc italom a tea, a Coca Cola és a Pepsi. 3.Kedvenc tantárgyad?Angol,Tesi
4.Kedvenc évszakod?Tavasz,Tél
5.Melyik hírességgel járnál? Cara Delevingne,Selena Gomez, és még van néhány..
6.Ki a kedvenced az 1D-ből? Miért pont ő?A kedvencem Louis(egyébként mindegyikőjükért oda meg vissza vagyok) azért ő,mert annyira vicces,és hülye. :D meg van egyszerűen kisugárzása. 7.Miért írsz blogot?Mert...így könnyebben ki tudom magam fejezni,könnyebben megtalálom magam. 
8.Mióta blogolsz? Februárban kezdtem. :D
9.Mit éreznél,ha valaki azt mondaná a történetedből, könyvet szeretne készíteni?Rettenetesen boldog lennék,majd ki ugranék a bőrömből...de annyira nem vagyok jó,hogy bármikor könyv szülessen ebből. :D
10.Van testvéred?Van, egy húgom.

Akiknek Küldöm:

1:http://dolcevitalarrystylinson.blogspot.hu/

2:http://dontyouunderstand.blogspot.hu/

3:http://summerloveinireland.blogspot.hu/

4:http://ineedyou-larrystylinson.blogspot.hu/

5:http://summerlovelarry.blogspot.sk/ 

Remélem nem baj,hogy több lett. :D 

10 dolog magamról:

1:London az álomvárosom(kinek nem?!)

2:Szeretek olvasni. :D

3:SZERETEM Taylor Swiftet. :D

4: Van 1 hörcsögöm,Lara Croft. :D

5:A kutyám neve Cara. :D

6:Imádom Aguilera-t. *-*

7:Kevés barátom van. :/

8: Kedvenc színészem Tom Cruise :D

9: Cameron Diaz függő vagyok. *-*

10: Allergiás vagyok a málnára. :/