Sziasztok!
Egy hét elteltével ismét hoztam egy részt! Végre kettő fél részes fejezet után egy teljes egészt tudtam hozni! :) Azt hiszem ez lett az eddigi leghosszabb rész,szóval örülhettek! :D Ja,és tele van bromance-el! :3 (Niam,Larry,Nouis) szóval remélem,hogy tetszeni fog! :) És szeretnék pár kommentet is,mert azok adják az erőt a folytatáshoz. :) Jó olvasást! xo(Gabii)
Niall
A
gyönyörű álmomból (ami természetes Zayn-ről szólt) Liam ébresztett fel. Először csak vállam rángatásával próbált
ébresztgetni,majd mivel nem reagáltam(csak mert nem akartam) elkezdett beszélni
is hozzám.
-Niall..Niall…-ismételgette
a nevem. –Niall…ébredj.-szólalt meg
szokatlanul lágy hangon.
-Srácok…meg
se moccan. Szerintem meghalt!-jelentette ki komolyan Liam,és még meg is
nyomogatta a hasamat,mintha már oszlásnak indultam volna. Na itt már beharaptam szám,nehogy elröhögjem magam.
-Majd
én!-hallottam meg Louis hangját,és másodpercek múlva már kezeit éreztem
arcomon,ahogy gyengéden simogatja.
-Ni…Niall
maci.-szólogatott bársonyos hangján Lou. –Kelj föl Niall maci!-nyomott egy
puszit az arcomra,és ajkait jó sokáig ott is hagyta. Már szerintem így is
belepirultam,ahogyan próbáltak felkelteni,de Loui még tovább ment. Puszikkal
kezdte behinteni az egész arcomat,sőt…ajkai elkalandoztam nyakam irányába is.
(Mekkora mázlista Harry)
-Bocsánat Harry,tudod,hogy
szeretlek.-magyarázkodott a göndörnek,amikor abbahagyta ébresztésem. Kinyitottam a szemeimet,és láttam,hogy Louis
előttem térdel,Liam mögötte áll..Harry pedig az egyik ülésben pihen.
-Felkelt!-vigyorgott rám
Liam. Vagy lehet nem is rám…csak a
homályos látás kicsit bekavart.
-Igen! Az én varázs puszijaim
miatt!-kiáltott fel győzelem ittasan Louis.
-Persze…csakis.-veregettem meg
vállát,mikor kitisztult a látásom.
-Egyébként mért költöttetek
fel?-tudakoltam Lou-t,aki már Harry nyakán csüngött.
-Niall…már vagy fél órája leszálltunk,csak
eddig tartott felkelteni.-nevetett Harry,majd nyomot egy puszit Louis szájára.
-Öhm…oké. Akkor mostmár indulhatunk
a hotelba?-vakargattam a fejem.
-Persze. Csak rád vártunk
Nialler.-forgatta szemét Harry,és végre szilárd talajt éreztem a lábam alatt.
Nem szeretek repülni. Ezért mindig próbálok zenét hallgatni,vagy bealudni a
gépen.
Lassan elindultunk a terminál
felé,míg a stewardess-ek előttünk cipelték bőröndjeinket.
-Srácok,nem kapunk
testőröket?-fordultam a többiekhez,mikor megláttam a kerítésnél ácsorgó
paparazzókat.
-Nyugi Niall maci,külön
kijáraton megyünk,ahol egy rajongó se lesz.-karolt át Liam.
-Értem…-bólogattam
egyetértően.
Miután sikeresen megkaptuk a
csomagjainkat,elindultunk egy szűk folyosón,ami elég sötét volt,és csak
libasorban tudtunk haladni,annyira kevés hely volt a falak között. Elvileg ez a folyosó kivisz a reptér egy
elhagyatott részére,és a kocsink majd a kijárat előtt fog várni. Liam haladt legelöl,mögötte én,hátul pedig
Larry. Hirtelen megállt Liam,és
mindannyian feltorlódtunk egymás előtt(mint a kocsik egy dugóban). oké,ez
megint szar hasonlat volt.
-Héjj…megvan a
kijárat,srácok!-kiáltott fel Liam,és hirtelen vakító fény csapta meg a
szemünket. Talán fél perc is kellett
mire mindannyiunk szeme megszokta ezt a világosságot,a sötét folyosó után.
Előttünk egy fekete Range Rover
állt,sötétített ablakokkal. Mögötte pedig az autópálya. A kocsi előtt egy öltönyös sofőr várt ránk,aki
bepakolta a bőröndöket,és még az ajtót is kinyitotta. Én Liam mellé ültem,Lou és Harry pedig velünk
szemben foglaltak helyet.
A hotelhez
vezető út szokatlanul kínos csendben telt. Liam-el nem sokat beszéltünk…Harry-ék
pedig perverzebbnél perverzebb szavakat suttogtak egymás fülébe…mi meg persze
úgy tettünk,mintha nem hallanánk.
-Könyörgöm,legalább a hotelig
bírjátok ki.-fakadt ki Liam,teljesen jogosan.
Ennyi erővel már Liam is rég a számban matathatna.
-Ti…ti hallottátok,hogy mit
beszélünk?-akadt el Harry szava. Hát
igen,most aztán ledöbbenhetett.
-Igen. Kezdve onnan,hogy ˝Rossz
kisfiú voltál Tomlinson˝-utánoztam Harry perverz hangját.
-Bocsi srácok.-pirult el
Louis. A kocsi fékezett,majd nyílt is az
ajtó. Az inasok bevitték a csomagokat,a sofőr pedig valamerre leparkolt a
Rover-el. A recepciónál nem kellett sokat
várnunk,tudták,hogy kik vagyunk…állítólag már vártak ránk. Azt viszont furcsállottam,hogy egy rajongó se
ácsorgott a hotel előtt. Ennyire jól
elintézte Paul? Gyors megkaptuk a
kulcsokat, a cuccainkat meg felküldték a lakosztályba. 2 luxuslakosztályt kaptunk. Én Liam-el osztozom rajta,még Lou egyértelműen
Harry-vel fogja élvezni az 5*-os lakosztályt.
Hamar berendezkedtünk a lakosztályba,amiben az elkövetkezendő két hetet
fogjuk tölteni. Óriási nappali,óriási
konyha,hatalmas erkély,óriási fürdő,és szintén óriási hálószoba,közös francia
ággyal. Egy kész lakás,luxus kivitelben.
Louis-ék lakosztálya a miénkkel szembe van…szerintem az ő ˝lakásuk˝ is hasonlóan
nézhetett ki. Miután Harryék
kielégítették egymást…mert gondolom ezt tették….(mi mást csinálhattak volna 2
órán keresztül?!) átjöttek hozzánk a szokásos ˝alvás előtti búcsúra˝. Mióta beteg vagyok,azóta minden egyes
lefekvés előtt megcsinálják ezt. Nem
értem,mért van rá szükség….hiszen a doki,megmondta,hogy még van 2 hónapom. Másfél
hónapig pedig a gyógyszerek nélkül is élnék. Talán azért csinálják,mert félnek,hogy ha
elalszok,másnap már nem kelek föl? Azt hiszem igen,ezért csinálják. Annyira imádom őket… soha senki nem törődött
még így velem! ( a szüleimen kívül).
-Na…felavattátok a lakosztályt?-viccelődött
Liam,amikor betoppant az ajtón Lou és Harry. Tényleg eléggé nyúzottnak néztek
ki… (Biztos kifárasztották egymást)
-Igen..bár az ágyig nem
jutottunk el.-vágott egy perverz vigyort Harry.
-Niall maciiii!-szólított új
becenevemen Louis.
-Mivan?-megszeppenve sétáltam
eléjük.
-Megyünk Harry-vel aludni…de
előtte jöttünk körbepuszilgatni…-vigyorgott Lou,miközben egyre közeledett
felém.
-Muszáj ezt minden
nap?-tiltakoztam ellene,de tudtam,hogy úgyis megteszik,ha akarják.
-Muszáj…-sóhajtott Louis,és
szorosan magához ölelt. Nyomott egy
puszit a homlokomra,és arcom jobb oldalára is.
-Aludj jól,szöszi.-túrt bele a
hajamba. A következő pillanatban már
Harry zárt karjai közé,és tőle is kaptam 2 puszit az arcomra.
-Jó éjt,Ni.-elmosolyodott,majd
Lou-t átkarolva visszaindultak a saját lakosztályukba.
-Holnap lemegyünk a
partra,szóval nincs délig alvás!-kiabált az ajtóból Louis,majd el is tűntek.
Kettesben maradtunk Liam-el.
Hozatott valami kaját a szobapincérrel…ami egész finom volt. Megvacsoráztunk,megfürödtünk,bevettem a
dilibogyóimat,és mi is elindultunk aludni.
Liam csak boxerben aludt,én viszont felvettem egy kinyúlt pólót is,így
olyan volt mintha nem is viseltem volna alsót…
Az ágyban kaptam Liam-től egy csókot,követelőzve magához húzott,és így
aludtam el a mellkasán.
Zayn
Csak bámultam magam elé,mert
nem értettem a képet amit látok. Mi a
francot keresek egy dzsungel közepén? És miért fekszik előttem három ember? Ez
biztos csak egy rossz álom… Ágrecsegést hallottam mellőlem,és mire odafordultam,egy fiatal nő
lépett elő a bokrok közül.
-Jól vagy Zayn? –simogatta meg
kedvesen a karom,majd felsegítette a földön fekvő embereket.
Oké…ez biztos nem álom. Hiszen
minden annyira valósnak tűnik,és az érintése is annak tűnt.
De még mindig nem értem…miként
kerültem Londonból egy esőerdő közepére?
A fiatal nő felsegítette a
többieket,akik járás közben egymásba is kapaszkodtak. Kicsit úgy néztek
ki,mintha valamelyik testrészük le lett volna bénulva… Egy
gyönyörű szőke hajú,barnás szemű,hófehér bőrű lány közelített felém. Mikor ideért…csak bámult a szemeimbe,aztán
beszédre nyitotta ajkait.
-Ezt,hogy csináltad Zayn? Olyan
könnyedén ölted meg,mintha nem is vámpír lett volna…-magyarázott megdöbbenve a
lány.
-Miről beszélsz? Kit öltem meg?
Bocsánat,de még a nevedet se
tudom.-képedtem el én is. Milyen vámpírról beszélt ez? A lány mostmár tátott szájjal bámult rám,azt
hiszem nem ilyen választ várt tőlem.
-Matt…ide tudnál jönni? Azt
hiszem valami nincs rendben Zayn-el…-kiabált hátra az alacsonyabb,barna hajú
srácnak…aki bizonyára Matt lehetett. Ha
már itt tartunk…honnan tudják a nevemet?
Közelebb jött a srác,és a szőke
hajú lánnyal kezdett el beszélni. Nagyon halkan váltottak pár szót,amiből én
csak suttogást hallottam. Mikor a lány befejezte a mondandóját, a srác még
közelebb lépett,és hozzám kezdett el beszélni.
-Zayn,jól érzed
magad?-szorította meg a karomat a barna hajú srác.
-Nem tudom,hogy ki vagy…és azt
sem tudom,hogy miként kerültem ide.-megráztam a fejem,és hátráltam egy lépést.
-Zayn! Vámpír vagy… és néhány perce szemrebbenés nélkül megölted Dél-Amerika
legerősebb vámpírját!-közölte a tényeket a másik nő…
-Mi? Miről beszéltek? Honnan
vesztek ekkora hülyeséget?-hirtelen felment bennem a pumpa,és idegesen kezdtem
kiabálni
-Zayn…nincsenek
tetkóid!-mutatott karomra a szőke hajú lány.
-Nem…ez lehetetlen! Ez csak egy rossz álom…-idegesen zártam össze
a szememet,és reménykedtem benne,hogy mire
újból kinyitom,már ismét Londonban leszek.
-Cara,üsd meg!-kiáltott egy
ismeretlen férfi hang.
-Mivan?-elképedve nyitottam ki
a szemem,és a következő pillanatban egy ökölbe szorított kéz közelített arcom
felé. A kéz erős ütéssel csattant az
arcomon,másodpercekig a levegőben voltam,majd háttal értem földet a kemény
talajon. *A következő emlékem,miután
megöltem a vámpírt…az,hogy a földön fekszek,és fogalmam sincs,miért.* Egy kép viszont bevillant…valaki behúzott
egyet,és amiatt fekszek itt a földön.
-Cara…te megütöttél?-rivaltam
rá a szőkeségre.
-Zayn,visszajöttél?-segített
föl Cara.
-Mért…hol lettem
volna?-ráncoltam össze homlokom.
-Miután megölted a
vámpírt,percekig nem voltál magadnál. Nem tudtad,hogy kik vagyunk,és egyenesen
ledöbbentél amikor lemondtuk,hogy vámpír vagy.-magyarázott Lara.
-Mi történt velem? Valaki
magyarázza el,és azt is,hogy mi a francért támadott meg minket az a
vámpír?-emeltem meg a hangom,és leültem egy kidőlt farönkre,mert gondoltam ez
hosszú monológ lesz. A többiek is körém gyűltek,és Lara kezdett el beszélni.
-A vámpírt Adam-nek hívták…Ő
Dél-Amerika legerősebb vámpírja,vagyis már csak volt.-mosolyodott el kicsit
Lara. Gondolom örült Adam halálának.
-Adam több mint 800 éves
volt,mondhatni rettegésben tartotta egész Amerikát. Embereket változtatott át…de
csak olyanokat akik később kivételes képességekkel rendelkeznek. Az
egyszerű,képességek nélküli vámpírokat hidegvérrel ölte meg. Az volt a terve,hogy létrehoz egy olyan
uralkodó réteget,amik egytől egyik kivételes erejű vámpírokból állnak…és akik egy
nap majd legyőzik az európai uralkodó
klánt.-Lara elhallgatott,és helyette én nyitottam szólásra számat.
-Ő változtatott át engem is.
Azt mondta mielőtt átváltoztatott,hogy igen erős vámpír lesz belőlem. De
ennyire megérte volna neki,hogy eljöjjön átváltoztatni Londonba?-sóhajtottam a
földet kémlelve.
-Ezt valószínűleg már soha nem
tudjuk meg… Adam viszont nagyon különleges vámpír volt. Talán ötünk ereje sem
lett volna elég,hogy legyőzzük Adam-et. Óriási erővel,és gyorsasággal rendelkezett.
A képességéről nem is beszélve. Bárkit le bírt bénítani,akár már annyival is,ha
csak rá nézett…sőt eltudta venni mások képességét is…-folytatta a monológot
Ryan. Én pedig csak bólogattam. Ha ilyen erős volt,akkor mért tudtam ilyen
könnyedén végezni vele?!
-Szerintetek értem jött
volna?-tudakoltam a többieket.
-Valószínűleg. A mi
képességeink rejtve voltak előle. És ha annyira akart volna,már rég meg
ölhetett volna minket az évek során.-válaszolt Cara.
-És meg tudjátok mondani,hogy
mért bírtam megállítani,és mi volt az a kék izé a kezemben?-kérdezősködtem
tovább.
-Azt hiszem…valamiféle láthatatlan
pajzsot vontál magad köré,ami megállította Adam-et. Abban a kék izében nem
vagyok teljesen biztos…de ha jól gondolom akkor Atin kristályt ültettek a
bőrödbe.-vakargatta fejét Matt.
-Kifejtenéd ezt a kristályos
dolgot bővebben?-pillantottam Matt-re.
-Az Atin kristály egyedül a
Déli sarkon fordul elő,Adam ezért vihetett oda,és gondolom ő ültette a bőrödbe
is. Ez a kristály rajtad kívül csak két
vámpírban található meg,Európában. A kristály csak víz idomítókban található
meg. Valószínűleg mindkét karodban beültették,ami csak még erősebbé tesz.
-válaszolt kézsségesen Matthew.
-Láttátok amikor megöltem? Ott
mi történt? Úgy éreztem,hogy nem én irányítom a testemet,a testem nem az agyam
szerint cselekedet.-kérdőn bámultam ismét a többiekre.
-Igen. Le voltunk bénulva,de
attól mindent láttunk. A karod kékes színben kezdett el csillogni… a karodon több
helyen is szétnyílt a bőr,és nagy
fájdalmak árán előtört belőle a kristály…ami vízzel keveredve egy pengeéles
kristállyá szilárult. Ezzel ölted meg Adam-et.
A kristály pedig porrá égett Adam testével együtt.-mutatott Matt az előttünk
heverő hamutörmelékre.
-Az agyad pedig védekezésképpen
leállt,és csak egy olyan rése irányított,ami a aló életben nm
működik.-folytatta Lara. Honnan tudnak
ennyi mindent? Jó…nyílván több száz éve
élnek,és ez alatt elég sok mindent begyűjthettek a vámpírokról.
-Azt se felejtsétek el,hogy az
Atin kristály elpusztíthatatlan…ezáltal Zayn is halhatatlan. Még más vámpírok
sem bírják megölni.-mosolygot halványan Ryan
Azért erre nem számítottam.
Tudtam,hogy a vámpírok halhatatlanok…hiszen ha más vámpír nem li meg
őkat,akkor az idők végezetéig is élni fognak…De ez nálam már biztos! Az idők
végezetig élni fogok…hiszen semmi és senki nem pusztíthat el. És ez így fog
maradni örökre! Ezeket még mindig nem
fogom fel…túl sok volt nekem ennyi információ.
Elöszőr az,hogy ilyen képességekkel is rendelkezem,aztán ez a kristályos
dolog…Utána pedig,hogy örökké élni fogok.
Ez mind sok volt nekem. Ezeket
még rendesen fel kell dolgoznom…De mit érek én ezekkel,ha nem lehetek boldog?
Tény..hogy nagyon jól érzem magam Matt családjával…de kétlem,hogy Cara-t igazán
tudnám szeretni,az idők végezetéig. Nem
hiszem,hogy velük teljesen boldog lennék.
És itt villant be egy kép az én kis szőke manómról..Niallről.
Tudtam,hogy ő kell! Csak vele lehetek igazán boldog! Igen…ez biztos! Muszáj
újra visszamennem Londonba…hogy helyre hozzam azt ami még menthető…