One Big Announcement. 2013. May. 16.

Sziasztok!

Újra jelentkezem...de amint látjátok,nem új részt hoztam. :/ ez egy kis Larry történet...amit 2 óra alatt raktam össze. :) Remélem tetszik. :) Nem lesz folytatása,csak leírtam miként képzelem el Larry bejelentését. Gondolom mindenki hallott a holnap esedékes nagy bejelentésről. :) (itt a visszaszámlálás) http://www.onebigannouncement.com/ (én titkon remélem,hogy Larry lesz a bejelentés,bár erre kevés esély van.) ezért írtam meg ezt a kis történetet. Biztosan olvastátok,hogy Perrie terhes,ez lehet a nagy bejelentés,vagy az 1D3D-re nyerhetünk külön jegyeket.(amit a fiúkkal néznék meg) és néhány helyen olyan pletykák is terjengenek,hogy a 2014-es világturnéról lesz szó. Ezek közül nemhinném,hogy bármelyik igaz.De annyi biztos,hogy Perrie és Danielle azt nyilatkozta,hogy˝Holnap minden Directioner sírni fog˝ :O azt viszont nem mondták,hogy jó,vagy rossz hír lesz-e. :/ Minden esetre én izgatottan várom,és reménykedem Larry Stylinsonban. :) Na mostmár tényleg nem húzom tovább. Jó Olvasást! xx(Gabii)

Louis

8 óra. Még ennyi időnk van a nagy bejelentésig. Hajnali 2-van.  Nem birok aludni. Harry itt fekszik mellettem,mellkasát szorosan az enyémnek nyomva. Örülök,hogy legalább ő alszik…majd izgulok helyette is. Folyton a telefonom képernyőjét nézem,és reménykedem,hogy az a nyolc óra NAGYON lassan fog eltelni. Félek. Hiszen, alig több mint 8 óra múlva,az egész világ tudni fog rólunk. Nem attól félek,hogy megtudják…hanem a reakciójuktól…a Directionerek reakciójától. Mindenki azt mondogatja,hogy az IGAZI rajongók elfogadják a kapcsolatunkat..de biztos,hogy lesznek akik elítélnek,és örökre megutálják a bandánkat. Ezek az emberek nem fognak érdekelni…ők nem a zenénket szeretik,ezek az emberek egyszerűen ˝az 1D-s Louis Tomlinson-t,és Harry Styes-t látják bennünk˝.  A média sem fog különösebben foglalkoztatni,jó pár hónapig ezen fognak ˝csámcsogni˝,de idővel ők is lecsillapodnak.  8 óra múlva végre szabad leszek.  8 óra múlva mindenki megtudja Larry Stylinsont. Ez után leszek a legboldogabb. Nem lesznek fake Eleanorok…bizony…2 Eleanor van…vagyis Tina. Eleanor és Tina. Ikrek. Ez az egész barátnős dolog is egy óriási hazugság. Minden egyes perc amit velük töltöttem,csak színjáték volt.  Mű mosoly,mű ölelés,hamis csókok… minden a Management hazug kis játéka. Nekik jól jött,hiszen ezen is csak pénzt kerestek,de nekem csak arra volt jó,hogy ne derüljön ki Harry….vagyis egyáltalán nem volt jó…minden egyes érintés amit nekik adtam…mind egy elvesztegetett pillanat amit Harryvel tölthettem volna.  Úgy érzetem,hogy megcsalom Harryt…az utóbbi néhány hónap már fizikai fájdalmat okozott…minden egyes nap fájt,amikor eltiltottak Harrytől…és bizony ejtettem néhány vágást a kezemen is.   Amikor meglátta a vágásokat…na akkor Harrynek betelt a pohár. Dühöngve rontott be a Managementhez…és rendesen kiosztotta őket…majd mikor kicsit lehiggadt…követelte,hogy jelentsék be Larry Stylinsont,vagy mindketten kilépünk a bandából…nyílván nem kell ragoznom,hogy mit választott a Modest. Szóval most itt fekszem Harryhez bújva…és várom,hogy leteljen az idő.  Várom,hogy leteljen a ˝rabságom˝.  Várom,hogy végre titkok nélkül éljek.  Várom,hogy boldogan éljek Harry Styles-al.

Harry

Este nagyon rosszul aludtam. Azt hiszem,az idegességtől óránként felkeltem. Alvás közben pedig Louis kezeit szorongadtam.-ezt Lou mesélte mikor a Sony székháza felé tartottunk. A srácok is velünk tartottak,és többnyire külön beszélgettek,még mi Louis-al nyugtatgadtuk egymást. Néha a többiek is mondtak pár biztató szót felénk,és mi már azért is roppant hálásak voltunk,hogy egyáltalán támogatnak minket…lesz ami lesz. Ez egy óriási döntés,mind tudjuk,hiszen gyakorlatilag ettől a bejelentéstől fog függni a banda további élete. A székházban nyüzsögtek az emberek,újságírók,riporterek,fotósok,és még sorolhatnám. Minket egy külön szobába zártak,hogy senki ne zavarjon az utolsó percekben. Még 1 óránk volt a bejelentésig. Zayn,Niall és Liam halkan beszélgettek a kanapén,mi Louis-al  kézenfogva ültünk,kicsit távolabb tőlük..többnyire szótlanul. Azt hiszem,ő is gondolkozott valamin,talán kettőnkön. Én az elmúlt 3 évre gondoltam…és abból csak a jóra…és csak Louisra. Persze menthetetlenül beugrott Taylor,Caroline,és az összes csaj akikhez ˝közöm volt˝. Igazából semmi nem volt köztünk. Ezt is a Modest tervelte ki,ő szervezte az összes ˝barátnőmet˝ még Taylort is,csak azért,hogy ne tituláljanak melegnek.  A management aggatta rám,hogy az idősebb nőkre bukom,és persze a ˝szívtipró˝jelzőt is. De mostmár vége. Néhány perc és vége. Önkéntelenül rápillantottam a visszaszámlálóra,és láttam,hogy már alig van 5 perc.  5 perc múlva besétálunk a médiának dolgozó embertömegbe,és Louis végre kimondja˝Larry Stylinson igaz.˝ vagy valami hasonlót. Innentől fogva tényleg semmi nem számít… Nem fog számítani a média,nem fognak számítani  a  ˝Directionerek˝.  Ezek után csak Louis és én leszünk. Csak Larry lesz.

Louis

A management egyik tagja közölte,hogy lejárt az idő,szóval kezdhetjük a bejelentést.  Mindannyian egy aprót bólintottunk,majd Harryvel utolsóként távoztunk a szobából…de előtte Harrytől kaptam a egy apró csókot,válaszul egy aggódó  mosolyt kapott,mire ő biztatásképp megszorította a kezem,és a fülembe súgta…˝Nem lesz semmi baj. Itt vagyok.˝  És  ezzel az egyetlen mondattal  tényleg sokat segített. A folyosón már elengedtük egymást,és mindkettőnket elfogott a félelem. A minket kísérő nőt,egy idősebb pasi váltotta le,aki egy óriási terembe vezetett be minket,utat törve a fotósok,és riporterek között. Amint felléptünk a magasított ˝színpadra˝ a kamerák egyszerre kezdtek el kattogni,a filmesek minket kezdek el venni. A management-es pasi kezdett el először beszélni…megköszönte,hogy ennyien eljöttek a médiából. Elmondta,hogy több millió Directioner élete fog megváltozni…majd kisebb hatásszünet után átadta nekem a mikrofont.  A srácok hátul álltak,és engem figyeltek,Harry viszont közvetlen mellettem volt,egymás szemébe néztünk,egy picit mosolygott,és akkor tudtam,hogy kezdhetem. A szívem a torkomban dobogott,a vakuk villogtak,a kamerák forogtak,az újságírók kíváncsian figyeltek.  A számhoz emeltem a mikrofont,egy pillanatra becsuktam a szemem,hogy nagyjából összeszedjem a gondolataimat,majd kissé elcsukló hangon…de belekezdtem. –Én is köszönöm,hogy eljöttetek..tudjátok ez nagyon fontos mind az én,mind a banda életében is.-nyögtem ki az első mondatot,és nehezen álltam meg,hogy ne járkáljak fel-alá beszéd közben. –Szóval…Larry Stylinson igaz.  Az első perctől fogva létezett.-mondtam ki a lehető legmagabiztosabban. Az emberek felszisszentek a hír hallatán,és mindenki arcán a döbbenetet láttam. –igen. már három csodálatos éve együtt vagyunk Lou-val.-vigyorgott a kamerába Harry. –Szeretlek-fordultam végre Harryhez. Ő csak mosolygott,közelebb húzott,majd megejtettük első hivatalos csókunkat. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi.  Végre szabadok vagyunk. Harold Edward Styles hivatalosan is az enyém.