8/1 Rész. Holiday In Rio.

Sziasztok!

Tudom,hogy rengeteget kések a részekkel...és még mentségem sincs rá. :/ Talán annyi,hogy elég sűrű volt a múlt hetem (évzáró,osztálykirándulás,vizsgák). De most már itt vagyok,és amilyen gyorsan tudom,hozom a részeket! :) Sajnos ez is csak egy fél fejezet,Niall szemszögéből...de extra hosszú lett! :) Remélhetőleg Zayn szemszögével holnapra kész leszek,és fel tudom rakni! És utánna elképzelésem szerint már egész részeket tudok hozni! :) Remélem még akadnak olvasóim,és remélem kapok pár kommentet! :) Jó olvasást! xo(Gabii)

Niall

-Kész vagy Nialler?-rontott be a szobámba Liam,mikor az utolsó bőröndömet is össze zipzároztam.

-Persze..tőlem akár indulhatunk is.-rántottam vállat,és indultam volna le a cuccaimmal,de Liam elállta az ajtót.

-Mit csinálsz?!-vonta a fel a szemöldökét,és úgy nézett rám mintha valami szörnyű dolgot tettem volna.

-Leviszem a bőröndjeimet.-mosolyogtam halványan rá,hogy megnyugtassam,kiválóan érzem magam.

-Te csak szépen menj le,és edd meg a reggelidet,majd én leviszek mindent.-adta a parancsot,de azért a végére elmosolyogta magát.  Ahhoz képest,hogy 2 hete szakított Daniellel,elég jól érezte magát. Vagy csak előttünk mutatja ezt.

-De én…-kezdtem volna nyafogni,de Liam befogta a szám,és kitessékelt a lépcsőhöz.

-Csak rákos vagyok,nem egy magatehetetlen béna baszd…-kezdtem volna káromkodni,de Liam megint befogta a számat…a sajátjával. Hirtelen felkapott az ölébe,letrappolt velem a lépcsőn…majd lenyomott egy székre,és elém tolt 3 szendvicset.

-Mondtam,hogy ne foglalkozz semmivel. Mi mindent elintézünk. Most meg kezdj el szépen hamikázni,mert mindjárt indulunk. És ez parancs-mosolygott bájosan Liam,majd felszaladt a lépcsőn,Harryék után kiabálva. Nem értettem mostanában Liamet. Harryéket meg főleg nem.

Miután hazaértünk a dokitól,rögtön elmondtam nekik,hogy mi is van velem… Először azt hitték,csak viccelek,és poénnak fogták fel az egészet…aztán amikor Liam könnybe lábadt szemmel indult el a szobájába(hogy ne előttünk törjön rá a sírógörcs) rájöttek,hogy nem viccnek szántam. Sírva borultak a nyakamba,és talán egy órán keresztül  is így voltunk…összeölelkezve,a padlón bömböltünk,mint 3 ötéves kislány. Bár abban a pillanatban az érdekelt legkevésbé,hogy mennyire vagyok férfi. Mert nekem ne mondja senki,hogy a férfiak nem sírnak! Hazugság. Nagyon is,hogy szoktak sírni..néha durvábban mint a lányok. Abban az 1 órában nem azért sírtam,mert  tudtam,hogy meg fogok halni..hanem mert a többiek miattam sírtak. Leírhatatlanul rossz volt látni,hogy a fiúk megint miattam szenvednek…hogy megint én okozok nekik fájdalmat.

1 hete viszont minden visszakerült a régi kerékvágásba….abbahagyták a 2 napos sírásukat…végre mosolyogni láttam őket,és azt mondták,hogy szeretnék a lehető leghasznosabban kihasználni a hátralévő időt (én csak hevesen bólogattam,hiszen ugyanígy vélekedtem a nem túl hosszú életemről) Louis valahogy így fejezte ki,hogy mennyire fog támogatni:˝itt vagyunk,szeretünk,segítünk…és mostantól lesz 3 csicskásod,akik egy percre sem fognak békén hagyni˝.. És tényleg. Még a fürdőben sem tudnak békén hagyni…egy percre sem. Amikor 1 hete kijelentették,hogy mellettem lesznek,és a lehető legboldogabbá fognak tenni,ameddig csak élek…én akkor ott tényleg boldog voltam…és esküszöm nem érdekelt,hogy meg fogok halni.  Minden nap,minden egyes percében velem vannak...megnevettetnek,főznek rám,lesik minden kívánságomat…és folyton ölelgetnek,még Louis is akivel azelőtt nem voltunk olyan jóban,hiszen egyszer részegen megcsókoltam Harryt,mert azt hittem lány. Az említett most sétált le a lépcsőn,és nekem csak akkor esett le,hogy már fél órája csak az üres tányért bámulom,és gondolkozok az elmúlt heteken.

-Ízlett a reggeli Nialler?-vigyorgott Louis,miközben a bőröndöket pakolta az előszobához.

-Igen.-nyögtem ki az egyszavas választ,majd felpattantam az  asztaltól,és elmostam a tányért.

-Nem vagy rosszul?-vette kicsit aggódósabbra a témát. 

-Egyáltalán nem. csak kicsit izgatott vagyok az utazás miatt.-mosolyogtam rá,miközben ledőltem a kanapéra és hagytam,hogy a többiek mindent elpakoljanak a házban. Végül is,ők mondták,hogy ne csináljak semmit…és én hallgattam rájuk. Nálam csak a telefonom,egy napszemüveg,és a zsebemben egy kisdoboz gyógyszer volt. Apropó…a rosszullét a rengeteg gyógyszertől van,az utazásunkat pedig Rióba tervezzük. 2 hét Rióban,és utána átruccanunk Hawaii-ra is. Paul javaslata volt,azt mondta jót fog tenni egy kis környezetváltozás. És a bandát is jobban összekovácsolja…ha csak rövid időre is. A management már nem igazán foglalkozik velünk,az se hatotta meg különösebben őket,mikor megtudták,hogy halálos beteg vagyok. Annyit kérdeztek: ˝meddig élsz? 2 hónap?! oké,akkor az 1D-nek vége˝  Ők így gondolkoznak. Mindenkiben csak a pénzt látják.  A turnékat lemondták,az 1D filmen,és az új albumon egy percet sem gondolkoztak.  2 hónap múlva hárman lesznek,és ezzel a banda jövője eldőlt. Nem is akarnak ezzel tovább foglalkozni. A sajtó úgy tudja,hogy gyászolunk,és emiatt tart szünetet a banda. A betegségemről nemtudnak…és ha rajtam múlik nem is fogják megtudni.  A doki szerint ha rendszeresen szedem a gyógyszereket,nem stresszelek,és semmi káros dolgot nem csinálok(alkohol,cigi,drogok. azt hiszem a káros szenvedély alatt ezt értette) akkor legjobb esetben is 2 hónapom van hátra…plusz mínusz 1-2 hét. Az rettenetesen kevés. Gondolom a srácok is ezért töltenek velem ennyi időt…és Liam ezért csókolgat? Amikor rákérdeztem…annyit  mondott,hogy megnyugodhatok,nem fog lefektetni,de néha nem bír  ellenállni az ajkaimnak. Én pedig fülig vörösödve annyit válaszoltam,hogy nem zavar,de a többiek előtt ezt ne csinálja. Gondolataimat az élő Liam zavarta meg. –Indulhatunk,Ni? a kocsi már itt van.-bökött Liam az ajtó felé. Válaszom egy halk sóhaj volt,majd zsebre dugtam a telefonom,és eldőltem a kanapén. A következő pillanatban már Liam arcát,és mellkasát láttam fölém hajolni…egy kicsit úgy láttam elgondolkozik,de végül magabiztosan nyomta ajkait a sajátomra. Nem csókoltam vissza…egyrészt azért mert ilyen csókot még soha nem adott,másrészt meg az egész nem tartott tovább pár másodpercnél.  És különben is..ha nem számítom a kezdeti bénázásokat,akkor is csak négyszer váltottunk csókot. Túl sokat gondolkozok magamban,igaz?! Nem szabadna ennyire elmerengenem…többet kell beszélnem.  Az agyam kezd bekattanni..bár lehet a sok dilibogyótól. Benne is van a nevében :˝dilibogyó˝ Oké…ez szar poén volt. Végülis csak arra akartam kilyukadni,hogy az utóbbi 5 percről csak foszlányaim vannak. *Liam az ölében visz el az ajtóig,a srácok már a kocsiban ülnek,és mindjárt a reptéren vagyunk* .  Mivel magángéppel megyünk,ezért nem kellett a reptéren várnunk,és szerencsére egy őrült rajongóval sem találkoztunk. 10 perc múlva már a gépen ültünk…útban Rió felé. A többiek  percek alatt elaludtak a különálló bőr ülésekben…érthető volt,hiszen már…dél is elmúlt. Nem tudom mitől aludtak be ilyen hamar,de kezdtem én is elálmosodni.  Kikértem a stewardesstől az ebédet…ami nagyon  is finom volt,ezután bevettem a gyógyszert,egy utolsót pillantottam a  4 srácra…majd befordultam az ablakhoz. -Mi a franc?-mondtam ki hangosan amit kigondoltam. Őrült gyorsan fordultam vissza a többiekhez…de már ismét hárman voltak. Én pedig ledöbbenve bámultam a három alvó fiút…és az ülést ahol néhány másodperce még a legjobb barátom volt. –Zayn…-nyögtem ki elkeseredetten a nevét…majd rám jött a felismerés,hogy mindez csak a képzeletem szüleménye volt. Tudom,hogy nem lenne szabad rágondolnom,hiszen megmondta a doki,hogy ezzel csak stresszelem magam…felejtsem el őt. De nem tudom! Akarva-akaratlanul is minden nap gondolok rá. –Ne képzelegj Niall!-szólt a fejemben a belső hang.  Megráztam a fejem,majd ismét befordultam az ablakhoz…és reménykedtem benne,hogy a nyaralás alatt nem fog rám törni ilyen képzelgés. Nyaralás? Komolyan azt magyarázom be magamnak,hogy nyaralás?! Az egyik részem tényleg csak egy nyaralásnak fogja fel,amit a legjobb barátaimmal töltök el. A másik viszont menekülésnek a családom elől…akik még mindig nem tudnak semmit rólam. ˝Gyáva vagy Niall! Mindenki más tud rólad…de a saját szüleidnek nem mered bevallani,hogy rákos vagy?!  Egy szégyen vagy Niall Horan…˝-kiabál a belső hang,miközben az arcomon legördül pár könnycsepp…igen,ez az énem az ami soha nem jött elő…ez az énem az ami mindig belülről pusztított…

Bloglovin.

Sziasztok!

Elég későn jelentkezem,és tudom,hogy részt vártatok...de nem azt hoztam. :/ De csak,hogy kicsit örüljetek is, legkésőbb holnap este hozom az újat! :) Extra hosszú lesz! :)) Nos,itt van ez a bloglovin. Szerintem  én vagyok az utolsó blogger akihez ez eljutott. :D De mivel minden oldalon látom kirakva,ezért kötelességemnek érzem,hogy én is írjak róla. :) Nem igazán vagyok még jártas ebben az új cuccban,sőt nem is nagyon használtam még,ezért inkább nem okoskodok! :D Itt egy link,ezen mindent megtaláltok,és kérlek olvassátok el! :) Nem akartam ugyanazt leírni,mikor mindenhol csak ezt látom. :D http://narry-wtlo.blogspot.hu/2013/06/bloglovin.html Szóval itt a link,olvassátok el...és kövessétek be a blogom! Előre is köszönöm! :) xo(Gabii)

Happy End?

Sziasztok!

Most nem új résszel jöttem,hanem egy kérdéssel. :) Holnap lesz az utolsó vizsgám,és utánna már gyakrabban  fogok írni. :) Szóval csak annyit akartam kérdezni,hogy happy end legyen a végén,vagy mégse? Mert ha a szomorú végre szavaztok,akkor Niallnek meg kell halnia. Azért kérdezem viszonylag az elején,mert akkor úgy alakítom a történetet. Örülnék,ha többen írnátok! :) Számítok a véleményetekre! :) xo(Gabii)

7/2. Rész. Just Because...

Sziasztok!

Mint ígértem,itt a 7.rész második része. :D vagyis ez így az előzővel együtt a 7. rész. :)) Hamarosan vége a sulinak,csak előtte még vizsgázok,de utánna gyakrabban fognak a részek jönni! :) Hamarosan felpörögnek az események! :) Azért remélem tetszik,és igazán örülnék 1-2 kommentnek. :) Jó olvasást (Gabii)

Zayn

Komótosan sétáltam végig a gránitpadlós folyosón,és szinte elvesztem az óriási terek közt. A nappali közepén egy hatalmas LCD-tv díszelgett,amit legalább 10 személyes fehér bőr kanapé vett körül,félkör alakban elhelyezve. A tesók Cara és Ryan a kanapé végén voltak szétterülve,és ha jól láttam mindketten egy iphone-t nyomkodtak. Hm…nagyon modernek. Bár kitudja,lehet,hogy csak pár éve vámpírok…  Matt és Lara már felöltözve,egymás mellett ülve néztek valamit a tv-ben. Végigsimítottam Cara jéghideg karján,amikor elsétáltam mellette. Válasza egy ezer wattos vigyor volt,majd újra belemerült a telefonjába. Leültem közvetlen Lara mellé,és én is bámultam a TV-t.  Azt hiszem,spanyolul beszéltek benne,szóval semmit nem értettem.  Matt  észrevehette homlokráncolásom,ezért kikapcsolta a készüléket. Kínos csendállt be…  -Hozok egy szendvicset.-pattant fel Lara,és nem hazudok ha azt mondom,hogy másodpercek alatt visszatért,tányérján egy sonkás szendviccsel.  Nagyon finomnak nézett ki a szendvics,de már egyáltalán  nem kívántam az emberi ételt…Larával ellentétben,aki jóízűen falatozott mellettem.  Most akkor mivan?!  Mért eszik emberi kaját,mikor vámpír?!  -Én ezt tényleg nemértem…-ráztam a fejem. –Te akkor..most vámpír vagy?-szegeztem neki az első kérdést. –Nem gondolod,hogy előbb neked kéne magadról mesélni?!-flegmázott Ryan.  Nekem ne mondja meg senki,hogy mit tegyek!-mérgelődtem magamban. Ehelyett csak annyit mondtam,hogy:De…igazad van.  –Szóval…a nevemet tudjátok,20 éves vagyok.  Londonban éltem…eddig,ja és világhírű énekes vagyok a One Direction nevezetű bandában.-hadartam el az általam legfontosabbnak tartott dolgokat. –Tényleg híresek vagytok?-kérdezte Lara mikor lenyelte az utolsó falatot. –Igen Lara,tényleg híresek. Tudod,ők éneklik azt a csókos számot.-magyarázott a levegőbe Cara,majd elindította  a Kiss You-t. –Directioner vagy?-vigyorogtam rá,és már kezdtem örülni,hogy a következő barátnőm egy gyönyörű vámpír directioner lesz. Mert megszerzem Cara-t! –Mi? Ja,nem…csak a bandanévről jutott eszembe,így külön-külön nemtudom a neveteket,ezért nem ismertelek fel.-mosolygott egy aprót,és kikapcsolta a számot. –Zayn elmesélnéd,hogy mikor változtál át?  -kérdezte Matt ,miután rendet tett a tesók között.  – Az egyik koncertünk után egyedül indultam haza London utcáin,mert nagyon rosszul voltam…bementem az egyik sikátorba hányni,és ott volt az a vámpír aki átváltoztatott,másnap pedig már a Déli sarkon ébredtem…nagyjából ennyi.-rántottam vállat.  A többiek csak hallgattak,és néha bólogattak. –És hogy jöttél el az Antarktiszról egészen az amazonasig?-hüledezett Lara. Már készültem erre a kérdésre is válaszolni,mikor Ryan felkapcsolta  a TV-t,és mindenki odakapta a fejét,hiszen az én nevem hangzott el,majd a híradósnő angolul folytatta:˝Zayn Malik keresését egy hónapja adták fel,a bandatagok  elzárkóztak a nyilvánosság elől,az összes családtag,és Directioner gyászol,˝-ezzel vezette be a hírt a nő,majd egy képet mutattak egy helikopterről a vízből kiemelve.:˝Ezt a lezuhant helikoptert az Argentin partokon találták,ami szintén Zayn Malik-ot kereste…a baleset okát egyenlőre nemtudjuk,szakemberek vizsgálják a gépet˝-ezzel fejezte a mondandóját,és tért át egy másik hírre. –Én voltam…-mondtam fejet hajtva. –Mi?-érdeklődött bársonyos hangon Cara. –Én robbantottam fel a gépet,és öltem meg az embereket,amikor üldözőbe vettek. Befagyasztottam a Drake átjárót,és azon keresztül jöttem át…nem engedhettem,hogy  elkapjanak…nem derülhet ki,hogy mi lett belőlem,és egyáltalán az sem,hogy élek…-nyögtem ki elhalón a mondat végét.  –Mi megértjük…és támogatni fogunk…dönts bárhogyan is.-simogatta vállam Cara majd megölelt. Jólesett az ölelése. Azt hiszem csak erre volt szükségem…hogy valaki megértse az életem,és a tetteim.  –Menjünk vadászni?-csillogtatta fehér fogsorát. –Igen…már vagy 4 napja nem ettem.-köröztem a hasamál,mire halkan felnevettek. –Akkor jól láttam én.-mondta büszkén Cara.  –Ennyire látszik?!-húztam fel szemöldököm. –Fekete a szemed. A legtöbb vámpírnak csak akkor fekete a szeme,ha éhes.-rántott vállat,és eltolta az óriási üvegajtót. Ryan volt az első aki lelépett,szorosan mögötte Matt,Lara megvárt minket,és kicsit emberibb tempón igyekeztünk a dzsungelbe.  Ők már szinte mindent tudnak rólam,de én még mindig tudatlan vagyok velük kapcsolatban… 

3. Díjam

Wehey!

Sziasztok. :) Újabb díjat kaptam,amit nagyon köszönök Teddy *-* -nek. Igazán sokat jelent! :)) És ezek miatt gondolom azt,hogy érdemes folytatnom,hiszen nem lehet olyan rossz a blogom,ha 3 díjat kaptam. :3 Tudom,hogy az eleje nemtúl izgalmas,de ígérem,hogy nemsoká jön az izgalom,dráma,és természetesen Ziall!:)) Új rész pedig még ma jön! :) xo(Gabii) 

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.
2. A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4. 11 embert kell megjelölni.

1.Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

1: Imádok zenét hallgatni,és nálam nemszámít,hogy ki az énekes,ha tetszik a szám akkor bármeddig eltudom hallgatni. :D

2: Szeretem Taylor Swiftet,sokat segít a zenéje,ha rossz passzban vagyok. :)

3: A legnagyobb álmom jelenleg London,és tenni is fogok azért,hogy megvalósítsam. :)

4: A családban összesen 4 kutya van. :D nem szeretem őket,mert  2 bent alszik,és folyton felköltenek. -.-

5: A tesóm macskáját húsgombóc-nak hívják. :D xd

6: Szeretnék megtanulni franciául,de előtte persze angolul. :)

7: Régen szerettem rajzolni,de már abbahagytam mert nemtudok. xd

8: Szeretnék tetoválást,és olyat aminek van is jelentése. :D

9: 15 vagyok,de állítólag idősebbnek nézek ki. :)

10:  Jövőre tuti eljutok egy 1D koncertre! :D

11: Az alkonyat(könyv) trilógia adta az alapötletet a blogomhoz. :)

2.A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!

1.Ki a kedvenc íród?

Stephenie Meyer,Suzanne Collins. :)

2.Milyen könyvet olvastál utoljára?

Frank Schatzing:Raj :)

3.Mi a kedvenc részed a saját blogodon?

Amikor Niall-nál agydaganatot diagnosztizálnak (ez kicsit morbid) 

4.Olvasod a blogom?(egoista közvélemyén-kutatás :D)

Persze. :D És nagyon tetszik. :)

5.Milyen blogokat olvasol?

Főként Larry-t,meg persze bromance-ket. :) 

6.Kedvenc Bromance?

Larry! :D

7.Mit gondolsz a Little Mixről?

Meghallgatom  a számaikat,de nemvagyok kifejezetten a rajongójuk. :)

8.Ki az aki inspirál?

One Direction,London,és a zene is tud inspirálni. :)

9.Szereted Adam Lambert-et?

Van egy-két száma amit meghallgatok,de annyira azért nem szeretem. :/

10.Melyik a kedvenc zenéd?Milyen stílus?

1D,Taylor,Aguilera,Lana,Rihanna. :) Amit ők képviselnek,olyan stílust szeretek. :D De szeretem a rock-ot is,meg az R&B-t. :)

11.Kedvenc filmed?

Másnaposok 3. :D Szerintem nagyon jó lett. :D 

3.11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

1: Kedvenc színész/nő? 

2: Facebook vagy Twitter?

3: Hamburger vagy Pizza? :3

4: Mi adta az alapötletet a blogodhoz? 

5: Legnagyobb álmod?

6: Hogy képzeled el magad 10 év múlva?

7: Szeretnél híres lenni? :3

8: Elszoktad olvasni a kötelezőket? 

9: Szereted a Paramore-t?

10: Példakép?

11: Kedvenc tantárgy? 

4.11 embert kell megjelölni! Nemtudom lesz-e annyi,de megpróbálom. :)

http://tcrlarrystylinson.blogspot.hu/

http://summerloveinireland.blogspot.hu/

http://narry-wtlo.blogspot.hu/

http://harryandlouislarrystylinson.blogspot.hu/

http://dirtylittlesecret.blog.neon.hu/

7/1. Rész. Death or Life?

Sziasztok!

Óriási késéssel...de itt egy fél fejezet. :) Sajnálom,hogy csak ennyit tudtam írni,de mivel mára ígértem,ezért itt a fejezet fele. :) Azért remélem tetszik. :) Ígérem,hogy mostmár tényleg csak pár rész,és találkoznak! :) Igyekszem a másik felével is...de egész héten vizsgáim lesznek,szóval nemígérek semmit. :/Jó Olvasást! xo(Gabii) 

Niall

Lefagytam. Sokkot kaptam. Fel sem fogtam mi történik körülöttem. A doktor utolsó szava csengett a fülemben: Tumor. Vagyis…én most rákos vagyok?! Tettem fel az első,nem túl fontos kérdést,hiszen tudtam a választ: igen. Szemeim beszűkültek,arcom mégjobban elsápadt,szívem hevesebben vert. Liam ugyanolyan ledöbbent,és könnyes állapotban ült mellettem. A gombóctól  a torkomban egy nagyot nyeltem,majd megpróbáltam beszédre nyitni ajkaim.  –Kérem…mondja el,mi történik velem.-ezt a mondatot is nehezen böktem ki,majd nyeltem mégegyet. –Nos,Mr.Horan…-ne szólítson már Mr. Horan-nek. Mért nem tud Niall-nak hívni?! –mérgelődtem magamban.  –Csak Niall…-pillantottam  a dokira,aki a röntgenképemet vizsgálta  a vetítőn.  –Rendben Niall.-vigyorodott el a ˝bajsza˝ alatt. Most komolyan,mi olyan vicces azon,hogy rákos vagyok?!  Próbáltam lenyugodni,nehogy leordítsam a doki fejét…Liam nyugtatásképp megsimította  a vállam,majd az ölelkezésünknek a doktor apró köhögése szakította félbe…hiszen el akarta kezdeni  a monológját. Próbáltam a lehető legpozitívabban felfogni…márcsak Liam miatt is. –Nos…itt a jobb,és bal agyfélteke…-mutatott pálcájával  a két túlméretezett ˝dióbélre˝.  –Minket a jobb nemigazán érdekel,nincs semmi baj vele,rendesen működik.-azt  a röntgenképet le is vette. –Nos…mint láthatják,itt a bal agykéreg,alatta pedig a kisagy.-hadonászott össze vissza és azt se tudtam,mit is látok most pontosan. 

-Minket ez a folt érdekel itt..-mutatott egy fehér körre a röntgenen.  –Mindketten látják?-bámult ki  a szemüvege alól. Hevesen bólogatni kezdtünk,majd Richard ismét folytatta. Amúgy…mióta tegezem le a dokit? Na mindegy,a gondolataimat úgyse hallja. –Tehát… a tumor kb.1cm-átmérőjű…szóval viszonylag későn vettük észre…-próbáltam erős maradni…de nem sikerült. Minden egyes szó a lelkemig sújtott,és ott okozott fájdalmat. Liam könnyes szemmel ült mellettem,a kezemet szorongatva. Csak egy kérdés járt a fejemben: Miért én? Majd ismét elvesztem gondolataim sokaságában.  –Érte valamilyen nagyobb trauma,az elmúlt hetekben,hónapokban?-kérdezte a doki,mikor a kezembe nyomta a röntgenképet,majd komótosan leült az asztalához. –Igen…1 hónapja eltűnt a legjobb barátom.-mondtam nagyot nyelve. Nem szeretem azt mondani,hogy ˝meghalt˝… 1 hónap elteltével én még mindig hiszem,hogy valahol él. –Akkor ez lehet az oka,a tumor kialakulásának…ne stresszeljen sokat,mert az csak ront a helyzeten.-mormolta halálkomoly képpel a doktor. –És van gyógymód?-kérdezte elcsukló hangon Liam.  –Nincs.-ennél a szónál eltört bennem valami. Mintha egy részem már most meghalt volna….hiszen gyakorlatilag most jelentette ki,hogy megfogok halni. –Nagyon sajnálom…de azt kell mondanom,hogy nincs gyógymód.-hajtotta le megbánóan  a tekintetét.  –De mivan a gyógyszerekkel,és a műtéttel?-fakadt ki Liam. –A műtét egyáltalán nem lehetséges,mivel a tumor a nagyagy,és kisagy közti átkapcsoló részen van,műtét közben bármelyik megsérülhet…Mr. Horan pedig le is bénulhat.-mutogatott a kezemben szorongatott képre. –Hát akkor ennyi?!-sóhajtottam vállrántgatva. –Nagyon sajnálom Mr.Horan,egyenlőre nemtudok semmit tenni…-rázta együttérzően a fejét,majd tollat kutatott. –Felírok néhány gyógyszert,amit rendszeresen kéne szednie,hogy a tumor ne növekedjen.-nyújtotta át a teleírt cetlit. –Köszönünk Mindent doktor úr.-álltunk fel Liammel,majd kezet fogtunk a dokival. -1 hét múlva várom.-mondta mielőtt kiléptünk volna az ajtón. Némán tettük meg a kocsihoz vezető utat…és ugyanilyen csöndben autóztunk vissza a közös házba. Mindketten tudtuk,hogy minden megváltozik…