6. Rész. I'm lost.

Sziasztok!

Újabb késéssel ugyan,de meghoztam a 6. részt! :) Sajnos mostmár egyre később lesznek részek,mert ugye év végi hajtás,meg ott vannak a vizsgák. :/ Azért remélem tetszik,és megpróbálok hetente újat hozni. :)(az előző résztől folytatódik) Nos itt egy oldal,ami eléggé elbizonytalanított Larry Stylinson-t illetően. :/ http://anti-larry-shipper.tumblr.com/ Tény,hogy a csaj rendesen megmagyarázza a dolgokat. :O Bár néhány résszel egyáltalán nem értek egyet. Szóval most már tényleg nemtudom,hogy mit higgyek Larry-ről,vagy bármelyik bromance-ról. :/ Azért jó olvasást! xx(Gabii)

Zayn

-Szia. Zayn Malik.-vetettem be csajozós mosolyomat.  -Szia.Én Cara Blune vagyok.-vigyorgott bájosan,és ha nem lenne vámpír,talán el is pirult volna. Beszélgetést akartam kezdeményezni a szőke vámpírlánnyal…ám egy magas,Matt-nél is izmosabb vámpír állt közém. Hasa kockás volt,(hiszen fürdőnadrágban állt előttem,míg Cara bikiniben) bőre vakítóan csillogott,olyan volt akár egy jégkristály. Arca komor volt,de valahogy mégis barátságos. Arccsontja is kiállt,hiszen teljesen kisportolt volt…ja és egyáltalán nem volt borostás. Haja koromfekete volt,vizesen terült szét feje tetején,teljesen elütött hófehér bőrétől. Szeme zöld színű volt?!  Igen… a zöld különböző árnyalataiban pompázott,ezért volt olyan gyönyörű. Biztosan ő lesz Cara bátyja. –Hello…Ryan Blune vagyok.-szorította meg erősen kezemet. –Zayn Malik.-ráztam én is kezet vele.  –Zayn,ő itt a feleségem,Lara.-mutatta be szintén gyönyörű,barna hajú feleségét. –Üdv Zayn,Lara Knighton vagyok.-mosolygott bájosan Lara,és alkatát elnézne modell is lehetett volna.  Velem egymagas lehetett,bőre  mediterrán barna,ajka telt,arca hibátlan,szeme fekete…egyetlen furcsaság,hogy bőre alig csillogott.  Mindannyiunk bőre ezüstösen,sőt,szinte vakítóan csillogott a verőfényes napsütésben. Kissé elbambulhattam,mert tátott szájjal bámultam Lara-t,hirtelen észbe kaptam,és beszédre formáltam ajkaim. –a…bőröd…-bámultam Lara kezét,ami egyáltalán nem csillgott,sőt nagyon is emberinek nézett ki…de ember nem lehet,hiszen nem hallom a szívverését. –hosszú történet…-mosolygott egy aprót. –talán menjünk be…mindent elmesélünk.-lépett oda Matt,és átkarolta Lara-t. Mindenki helyeslően bólogatott,majd megindultunk az óriási épület felé.  Cara és Ryan a vámpírosabb megoldást választották,szóval mindketten beugrottak 2 külön erkélybe…valószínűleg ott van a szobájuk.  –elnézést az unokatestvéreimért,kicsit neveletlenek…-rázta fejét Lara,mikor besétáltunk a teraszajtón,egyenesen az óriási nappaliba. –Zayn szerintem öltözz át,Matt majd ad tiszta ruhákat.-mosolygott kedvesen Lara. –öhm…rendben…köszönöm.-néztem végig szakadtas öltözetemen,és eléggé piszkos kezemen. fúj…még  magamtól is undorodtam…hajam is tiszta zsír,és piszok. Soha nem néztem még ki így! Lara (még mindig bikiniben) körbevezetett a hatalmas házban,majd  felsétáltunk az emeletre,a folyosón elsétáltunk Cara és Ryan szobája mellett,majd benyitott az egyik szintén nem kicsi vendégszobába az 5 közül.  Matt gyors megjelent,lerakta a ruhákat az ágyamra,majd ugyanolyan gyorsasságal távozott is. –Szedd nyugodtan rendbe magad,tusfürdőt és törölközőt találsz a fürdőben,a piszkos ruháidat meg dobd ebbe a kosárba-hadovászott össze-vissza Lara…majd távozni készült. –Lara…köszönök mindent.-mondtam utána,mikor kilépett a szobából.  –Szivesen…most már te is a vámpírokhoz tartozol,és mi segítünk egymásnak.-mosolygott vissza Lara. –a nappaliban várunk.-mondta szinte már a folyosóról,majd becsukta az ajtót.  Már dobtam is le a ruháimat és indultam a szobámból nyíló fürdőbe. A fél tubus tusfürdőt elhasználtam,a hajamat is 3-szor megmostam,és talán egy óráig is ázhattam a víz alatt,mire úgy éreztem,hogy kellőképp tiszta vagyok. Gyors megtörölköztem,és  magamra kaptam Matt csőfarmerét,és kékmintás pólóját. Hajamat lakk híján oldalra fésültem,kicsit Louis-style lett.  Ohh…vajon mi lehet a srácokkal? Hogy vannak most? Mi van a bandával? Niall egézséges,és boldog?-ezek a gondolatok jártak a fejemben miközben lesétáltam a nappaliba. A többiek felöltözve a fehér bőrkanapén üldögélve vártak. Hát ez egy hosszú beszélgetés lesz… Sok mindent kell megtudnunk egymásról…

Niall

Megszületünk…Élünk…Meghalunk…  Azt mondják,ez az élet rendje.  Az emberek ezt veszik természetesnek.  De miért? Miért fogadják ezt el?  És vajon miért nem élhetünk örökké?  Miért törődünk bele a sorsunkba? Bármennyire is tiltakozom ellene…a tudatalattim egy része már beletörődött a sorsomba…és beletörődött Zayn eltűnésébe. 1 teljes hónap telt el,mióta utoljára láttuk Zaynt.  Larry mondhatni visszatért. Egyáltalán nem isznak,és a bulikat is elkerülik. Bár azért ők sem lesznek a régik. A mai napig elsírják magukat,ha valami Zayn-re emlékezteti őket. A kapcsolatuk viszont határozottan erősebb lett,hiszen folyton ki kellett tartaniuk egymás mellett. Liam is jobban van,sokat segített neki Danielle,és az utóbbi napokban mosolyogni is láttam. A banda jelenleg ˝szünetel˝ …  Igazából egyikünk se tudja,mihez kezdjünk Zayn nélkül.  A világ körüli turné összes állomását lefújtuk.  A harmadik albumhoz pedig még egy dalt se vettünk fel.  –Min gondolkozol?-szólalt meg mellettem Liam,néhány percnyi csend után. Annyira  belemerültem a gondolataimba,hogy még azt is elfelejtettem,hogy épp a kórház várójában ülünk.  –Mi lesz velünk Liam? Mi lesz a bandával?-meredtem Liam zavarodott tekintetébe.  –Nem tudom Niall…nem tudom…-rázta fejét Liam,majd szorosan átölelt. –Nem lesz semmi baj Ni,nem lehetsz beteg.-súgta fülembe Liam,majd könnyes szemmel elengedett. Nagyon rossz őt így látni. Nem elég megküzdeni Zayn elvesztésével,még a nyakába zúdítom  a saját problémáimat is. De ő ragaszkodott hozzá,hogy elkísérjen a leletekért. Sajnos az utóbbi hetekben elég rosszul voltam,fejfájás,hányinger,szédülés…bár én ezt betudtam a Zayn miatti stressznek…de a többiek ragaszkodtak hozzá,hogy elmenjek egy  kivizsgálásra. Szóval most itt ülünk a kórházi székeken,és várjuk az eredményeket. –Hát persze,hogy nem vagyok beteg…-leheltem  egy biztató mosolyt Liam felé.  –Niall Horan.-lépett ki egy alacsony barna hajú nővér az egyik ajtó mögül.  –Igen. Én vagyok.-álltunk fel egyszerre Liammel. –Kérem kövessenek.-indult meg előttünk a nő,kedves mosollyal. Amíg a folyosón sétáltunk végig,a nő felismert minket,és mindkettőnktől kért autogrammot,majd benyitott egy barna ajtón,ami ˝Dr. Richard Burke˝ rendelője volt. –Köszönöm Sarah,távozhat.-mormolta az idősödő Doktor. A nővér aprót bólintott majd távozott. Liammel megilletődve álltunk az asztala előtt. –Kérem,foglaljanak helyet.-mutatott az asztala előtti 2 székre. Csendben leültünk,majd vártuk,hogy a doktor megszólaljon.  –Nos Mr. Horan…-bámult először Liamre.  –öhm…én vagyok Niall Horan.-emeltem fel kezemet. –persze…elnézést.-a doktor is kissé zavarban volt. A doktor egy nagy levegőt vett,rám nézett..majd végre kibökte  a lényeget. –Nos Mr. Horan…sajnálom….az agyában egy tumort találtunk...