5. Rész. She's so beautiful.

Sziasztok!

Rettentően sajnálom,hogy eddig nem hoztam részt. :/ Bizonytalan,voltam,hogy folytassam-e...mivel kaotam néhány negatív kritikát,és kevesebb komment érkezett az előző részhez. :/ Na de mindegy! :)) Most már itt vagyok,és ígérem,hogy folytatom,ha csak pár ember fogja olvasni is. :) Ha valaki már nem emlékszik az előző részre,érdemes onnan folytatni! :D Ez a rész is onnan folytatódik! :) Azért remélem tetszik,kíváncsi vagyok a véleményetekre. :)) Jó Olvasást! xo(Gabii)

Zayn

Feleszmélni is alig volt időm…csupán a támadása után másodpercekkel jöttem rá,hogy ő TÉNYLEG egy vámpír,és az életem TÉNYLEG veszélyben van. Mire egyáltalán támadhattam volna,az alak újra nekem jött,és óriási csattanással fúródtam a földbe. A vámpír torkából mély hörgés tört fel,és kezét mellkasomhoz nyomva tartott a földön. Amikor ránéztem,ajkát felhúzva vicsorgott,és valószínű  elpusztításomat tervezte…de megláttam,hogy  kisodródtunk a tisztás szélére,ahol egy kis patak csordogált. Haha…most én vagyok előnyben. A víz szinte az éltető erőm…annak ellenére,hogy régebben irtóztam tőle.  Fejemet a patakra fordítottam,majd egy hatalmas rúgással  arrébb küldtem a vámpírt,aki egy toronyház nagyságú fát kidöntve állt meg.  Nem engedtem,hogy újra támadásba lendüljön,ezért a patakból kinyert vízzel a földhöz fagyasztottam.  Azt hittem,hogy ennyi elég lesz…de kevésnek bizonyult az erőm. A vámpír néhány pillanattal később egyszerűen széttörte a jeget,és kiszabadult. Megállt előttem,egy lépést sem közeledett…és már nem is vágott gyilkos képet…de azért teste támadóállásban volt,izmai megfeszültek,és tokából még mindig hörgés tört fel. Én nyugodtan,szinte már összegörnyedve álltam előtte,hogy tudja,nem akarom bántani.  A vámpír(akinek a nevét egyáltalán nemtudtam)  lazított testhelyzetén,és morgását is abbahagyta,helyette  érdeklődő arckifejezést mutatott irántam.  Beletúrtam szanaszét álló hajamba,és végignéztem szakadtas öltözetemen. Hát nem lehetek kellemes látvány. Újra támadómra néztem,és beszédre nyitottam számat. 

-Helló…-nyögtem ki lassan. –Nem akarlak bántani  titeket(feltételeztem,hogy többen vannak).-folytattam  jól artikulálva.  –Zayn Malik vagyok.-mutatkoztam be fajtársamnak. Néma csönd állt be. Csak bámultunk egymásra,és nem voltam biztos benne,hogy megértett engem.  Már megakartam kérdezni,érti-e amit mondok,mikor végre megszólalt. –Üdvözöllek Zayn.-közelebb lépett,és kezét nyújtotta. Az ő keze is hideg volt. Talán hidegebb az enyémnél is. Miután kezet fogtunk,és kissé eltávolodtunk...ismét belekezdett beszédébe. –Az én nevem Matthew Knighton. Szólíts csak Matt-nek.-vágott barátságosabb képet Matt.  

-Sajnálom,hogy kellemetlenséget okoztam,csak tudod új vámpír vagyok,és nem tudok semmit erről az életről….gondoltam,ti majd segíthetnétek.-léptem  közelebb Matthez. –Ugyan,én sajnálom,hogy rád támadtam,csak tudod,mostanában egyre több idegen vámpír jön a területünkre,és azt hittem te is egy vagy közülük. Persze,szívesen segítünk bármiben.-jelent meg arcán egy halvány mosoly,és intett,hogy kövessem. 

-De…azok a kis faházak? Nem ott laktok?-intettem a tisztás felé.  -Nem…tudod azokban a házakban vannak a felszereléseink…-mondta,miközben átsétált a patak fölött lévő hídon. -Felszerelések?-ismételtem az utolsó szavát,miközben egy kikövezett ösvényen haladtunk tovább. -Igen…a feleségem, Lara növényszakértő…az egyik ház tele van növényekkel…ő csinálta ezt az egész dzsungelt.-mutatott az ösvény két oldalát behálózó fákra. -A 2.házban az én laborom van, genetikus és agysebész vagyok. A Brazíliavárosi kórházban dolgozok,ami nincs közel…de megfizetik a munkámat…-mondta elégedetten Matthew. -Az utolsó két ház edzőteremnek van berendezve Lara unokatestvéreinek…-egy pillanatra megint elhallgatott,majd ismét folytatta. –Mindketten különleges képességekkel rendelkeznek,ezért fontos,hogy mindig  a lehető legjobb formában legyenek.-okított ki Matt.  Épp meg akartam szólalni,mikor Matt ismét közbevágott. –Neked is van különleges képességed…-ez inkább kijelentés volt,mint kérdés. –Igen…idomítani tudom a vizet.-gyors Mattre pillantottam,majd ismét a földre.  -És…úgy láttam meg is birod fagyasztani…-vett ki egy jégdarabot nadrágzsebéből.  –Ez is igaz…meg birom fagyasztani,függetlenül attól,hogy édes-vagy sós víz…-bámultam büszkén Matt-re.  –Értem…-bólintott egyet,és vámpírosabb sebességre kapcsoltunk.  Végig mellette haladtam,így volt időm jobban szemügyre venni.  Bőre kreol volt,akár csak az enyém,mégis ezüstösen csillogott a napfényben. Teste sokkal izmosabb volt az enyémnél,és talán csak néhány  centivel volt alacsonyabb  nálam.  Arca telt volt,de határozottan jól állt neki,szeme feketén izzott,orra mintha Niallé lett volna,ajkai vékonyak.  Haja méz szőke,rövidre vágva meredezett feje  búbján. 

-Niall…annyira hiányzol.-nyögtem elkeseredetten. –szóltál?-érdeklődött Matt,mikor lassítani kezdtünk.  

-Nem…nem érdekes.-ráztam fejet,mikor megálltunk.  –Íme az otthonom.-mutatott körbe Matthew az óriási birtokon,és azt hittem csak káprázik a szemem.  A kövezett utat,márvány sétány váltotta fel,ami egészen a palotáig vezetett fel. Az óriási ház a fűvel borított tisztás közepén hevert,előtte egy méretes úszómedence díszelgett. A vízben Matthew családja lehetett. –Ez…gyönyörű. Hihetetlen. Meseszép otthonod van.-áradoztam tátott szájjal. –Köszönöm Zayn,igen,de beletelt egy kis időbe,mire ilyen csodás lett.-villantotta elő tökéletes fogsorát matt. Lassan közelebb sétáltunk a medencéhez,ahol a többiek önfeledten játszodtak…senki nem mondta volna meg róluk,hogy vámpírok,ha bőrük nem csillogott volna olyan vakítóan.  Mire a medencéhez értünk,addigra a barna hajú Lara,és egy másik srác már kint vártak ránk,mindketten gyanakvóan kémleletek minket…főleg engem. –Cara,gyere ki te is,és üdvözöld Zayn-t…-intett valakinek a vízbe. A hölgyemény egy szempillantás alatt kiugrott a vízből,és kegyesen közelebb lépett hozzám. Itt állt előttem Ő…aki első látásra tökéletes volt. Ő akinek jégszőke haja még vizesen is göndör volt. Ő akinek bőre gyönyörűen csillogott…Ő akinek szeme a tűz színében égett. Itt állt előttem Ő…aki tökéletes lenne számomra.