1. Rész. The Antartic.

Sziasztok!

Meghoztam az első részt! Hát nem is tudom...végül is...jó lett...szerintem...csak semmi izgalom. Zayn itt még csak ismerkedik a vámpír élettel. Azért remélem tetszik! :) Jó Olvasást! xo(Gabii) 

Niall

Ma van három napja,hogy Zayn eltűnt.  Mindenkit nagyon megvisel ez az egész.  Louis és Harry egyre többet veszekednek,Liam magába zárkózott,és én minden nap sírok. Mért engedtem el egyedül? Utána kellett volna mennem! Én vagyok a legjobb barátja. Ha bármi baja lesz…az csak az én hibám. Paul bezárt minket a közös házba. A média úgy tudja,hogy ˝szabadságon vagyunk˝.  Zayn már az FBI-is keresi. Minden kontinens,minden országában keresik. Nem tűnhetett csak el úgy. És főleg nem halhatott meg. Nem! Ha ő meghalt…akkor én is meghalok. -Könyörgöm Zayn,kerülj elő…-nyögtem elcsukló hangon,és könnyes arcomat,párnámba temettem.

Zayn

Miután felfogtam,hogy hol is vagyok…és hogy is lett belőlem…ami bele telt egy jó pár órába…felálltam a jégről,és körül néztem. Nem láttam semmi mást, csak az egysíkú fehérséget.  A telefonom a végét járta…szóval egyedül maradok. A jéghideg szél az arcomba fújt…de nem fáztam. Pedig csak egy bőrkabát, egy fekete csőnadrág,és egy bakancs volt rajtam. A düh egyre forrt bennem.

-Mi a francot keresek itt?-ordítottam a levegőbe.  Telefonomat összetörtem az idegességtől.

Kezemet ökölbe szorítottam,és belevágtam a jégbe. Nagy meglepetésemre egy hatalmas repedés keletkezett rajta. Ijedtemben hátráltam,és elkezdtem futni. Őrületes sebességgel száguldottam… el se akartam hinni,hogy ilyen létezik. Futás közben érzelmem átváltott kíváncsiságra. Meg akartam tudni,milyen ez az élet. Meg szeretném ismerni a vámpírélet minden titkát. Csak a tetoválásaimat sajnáltam. Új illat ütötte meg orromat. Különös. De mégis hívogató illat. Nem tudom meddig futhattam az illat után,de mikor elértem oda,ledöbbentem. Egy nagyon kicsi kutatóállomás volt,néhány radarral,és egy acélbódéval. De nem ez volt a fontos,hanem az illat…és ez az illat 2 kint sétáló emberből jött. Háttal voltak nekem,egy pillanatra megtorpantam…de eluralkodott rajtam egy megmagyarázhatatlan érzés…és már cselekedtem is. Amint alábbhagyott vérszomjam…akkor eszméltem rá cselekedetem következményére. Megöltem 2 férfit. Abban a pillanatban utáltam magam…én is megakartam halni. De ha igazak amit a vámpírfilmek  mondanak…akkor nem tart sokáig… de meg kell tanulnom uralkodni magamon,nem hagyhatom,hogy egy érzés irányítson. Amennyire tudtam,eltemettem őket a jégbe,majd körülnéztem a ˝házban˝. Találtam egy iránytűt,és egy térképet,amivel talán kijuthatok innen. Találtam még pár cuccot ami jól jöhet,ezeket bepakoltam egy táskába,az órát kezemre csatoltam,tisztáztam magamba az uticélt,és futásnak eredtem. Az iránytű végig a kezemben volt,és ha ilyen tempóban futok megállás nélkül,akkor talán egy nap alatt felérek tűzföldig,utána pedig egyenesen az Amazonas medencébe.-meredtem gondolataimba. A terv a következő: Dél-Amerikában felkeresek néhány vámpírt,hogy megtudjak mindent erről az ˝életről˝,és ha van akkor a képességemről. Ha szerencsém van,talán velük maradhatok egy ideig,de egyszer muszáj lesz visszamennem a fiúkhoz,hogy tisztázzuk ezt az egészet…már most hiányoznak…főleg Niall.