2. Rész. I'm a monster.

Helló!

Itt a 2. rész. :) Remélem ez is tetszik...nem sok minden történik benne,de kérlek nézzétek el nekem! Szeretnék mindent részletesen leírni. :) Jó Olvasást! xo(Gabii)

Zayn

Egész nap futottam,még éjszaka is..az Antarktiszon soha nincs olyan sötét,hogy ne lássak este. Ami a legfurább volt,hogy nem fáradtam el…pedig lassan 24 órája megállás nélkül futok,ugyanolyan tempóban. Mintha valami robot lennék,a lában csak visz előre. De volt más is amit még nem szoktam meg,a hőmérséklet. Éreztem,hogy hideg van,de mégse fáztam,szívem nem dobogott,testem is hideg volt,hidegnek éreztem a saját testem. A különleges képességemre még mindig nem sikerült rájönnöm.  Talán nincs is…pedig az a vámpír azt mondta,amikor átváltoztatott…óóó,csak tudjam meg,hogy ki tette ezt velem,azonnal megölöm.-szitkozódtam magamba.  Lassítottam tempómon,amikor a táj előttem kisebb szigetekre  tagolódott. A térkép szerint fent vagyok a Drake átjárónál,az Antarktisz és a Tűzföld közti 120 Km széles tengerszorosnál.. Fantasztikus. Hogy a francba jutok át a fagypont körüli  tengeren?-idegeskedtem magamba.  Nehezen tudom kontrollálni az érzéseimet,egyre többször fakadok ki ilyen ˝rohamokban˝.  Elértem a félsziget végét. Előttem több tíz kis sziget terült el. Csak ezeken keresztül jutok el a Drake szorosig. Meg kell próbálnom átugrani rájuk…legfeljjeb csobbanok egyet.-viccelődtem magamba,és arcom vámpíréletem óta először mosolyra húzódott. Nekirugaszkodtam,és pár másodpercig a levegőben tartózkodtam. Ez ˝csak˝ kb. 60 méter lehetett.-méricskéltem a távolságot,és megdöbbentem magamon. Így ˝repültem˝ szigetről szigetre,mígnem elértem az utolsót…ami akár 200m távolságban is lehetett. Ez lehetetlen. Nem ugrom át.-ráztam fejemet,de azért hátráltam,hátha sikerül nekifutásból. Begyorsultam,és ugrottam…szememet kinyitottam az ugrás közben,és csak bámultam…éppen hogy átértem.  Örömömben felnevettem,és eljártam a DjMalik táncot…   Örömöm alábbhagyott amikor megláttam a mögöttem hullámzó végtelen tengert. Na most légy okos,Mr.Malik.-túrtam hajamba,és ledobtam táskámat a földre.  -Talán…-nyögtem halkan,és közelebb léptem a parthoz.  Kezemet lassan a vízbe raktam,de komolyan megijedtem,és megdöbbentem,amikor ujjaim körül megfagyott a víz.

Mi? Megfagyott a sós víz?-értetlenkedtem,és összeráncoltam homlokom. Tenyeremet ismét a víz felszínére raktam,és az újból megfagyott. Hirtelen elkaptam kezem,és csak bámultam az úszó jégre.

Talán ez az én képességem? Talán! Megtudom fagyasztani a vizet?!-meredtem magam elé,és agyam pörgött. SZUPER.-húztam vigyorra számat. -SuperZayn vagyok.-nevettem fel.       Nemár,komolyan magamon röhögök?!- nyögtem kisebb hatás szünettel.  Várjunk…ez még akár jól is jöhet.-vágtam gondolkozó pofát.  Komolyan,befagyasszam az egész Drake átjárót?-néztem az előttem elterülő kékséget.  Nincs más választásom.-rántottam vállat,és újra a vízhez léptem. Mindkét kezemet  beleraktam és koncentráltam.    Ökölbe szorított kézzel vártam,amíg a tenger tükör sima jéggé nem változik. Bele telt néhány órába,de a végeredmény elképesztő. Több száz méter széles,30cm vastag ˝jéghíd˝ a Drake szoroson. Elképesztő…Az hogy ezt én csináltam.-fejeztem be nagyot nyelve a mondatot.  Pár kilométert  csúszkáltam rajta,mint egy óvodás,mikor elestem,csak nevettem egyet,és futottam tovább.  Néhány helyen bálnák,és fókák törték át a jeget,azt gyorsan befagyasztottam…de rájöttem még valamire. Nem csak fagyasztani tudok,de a vizet is tudom mozgatni. És a vízhez sem kell hozzáérnem,elég ha fölötte mozgatom a kezem. Szóval,hogy ezt a képességemet kihasználjam,mögöttem fokozatosan felolvasztottam a jeget…. így senkinek nem tűnik fel. Vagy mégis?!-néztem föl az égre,mikor furcsa zajt hallottam fejem fölött. Egy Helikopter.-nyögtem futás közben,és valamiért dühbe gurultam.  A helikopterből a nevemet kiabálták hangos bemondón,és hogy azonnal álljak meg.  Haha…még mit nem. Vámpír üldözés?! Helikopter vs. Zayn Malik?!-nevettem magamban,és  megálltam.  A helikopter elém került,és ereszkedni kezdett. Naa…mit képzeltek?-nevettem újra fel,és megolvasztottam a jeget,hogy ne tudjanak leszállni. Ők vajon tudják,hogy mi vagyok?-bámultam a levegőben köröző gépre. Újra megszólalt a bemondó:˝Zayn Malik,adja fel magát! Ha nem akkor erőszakos módszerrel kell elfognunk magát˝-mondta a férfias hang,majd megláttam a gép oldalán az FBI feliratot. Ez biztos Paul műve!-ráztam fejem,és  a szökésemen gondolkoztam.  Nem éri meg futni,simán beérnek…-töröltem ki az első gondolatot.

Hirtelen két férfi tüzet nyitott a gépből,de nem rám…a vízre lőttek…szóval élve kellek nekik.-vágtam ördögi vigyort.  -Bocsi srácok,de most mennem kell.-kiabáltam a gép felé. Azzal egy óriási jéggolyót csináltam,és a gép felé dobtam…a helikopter azonnal felrobbant,és a tengerbe zuhant. Mielőtt a hullám elérhetett volna hozzám, a gépet egy jégtömbbe fagyasztottam,és lesüllyesztettem a mélybe. Itt már senki nem talál rájuk.  Ezután összecsaptam kezem,mint aki jól végezte dolgát,és kicsit sem sajnálva az embereket,tovább indultam uticélom felé. Egy szörnyeteg vagyok!