4. Rész. ˝Wonderland˝

Sziasztok!

Bocsánat,hogy ennyi ideig nem hoztam újat...és most jöhetnék azzal,hogy sok dolgom volt...de nem mondom,mert semmi dolgom nem volt a tanuláson kívül. Egyszerűen nem volt kedvem írni...semmi ihletem nem volt,és addig nem akartam írni,mert úgyse ment volna. :/ De ma megerőltettem magam,és megírtam egy újabb részt. :) Nem mondok semmit...remélem tetszik! :) xo(Gabii) 

Niall

A dolgok egyre rosszabbodnak. Minden egyes nappal rosszabb lesz az életünk. Zayn eltűnése fizikai fájdalmat okoz mindenkinek. Perrie-vel ráadásul az eltűnése előtt pár nappal szakított.  Louis és Harry minden nap másnaposok…vagyis ki se józanodnak mire újra bulizni mennek….de csak mennének….Paul  az összes alkoholt eltüntette a házból,és testőröket állított az ajtóba,mivel Larryéknek meg van tiltva  a bulizás. Jót tesz majd nekik,hogy kicsit be lesznek zárva…legalább rájönnek,hogy mit is tettek magukkal. És talán kicsit újra összehozhatjuk a bandát. Liam ˝szünetet tart˝ Danielle-el…bár szakítás lesz a vége. Tudom,hogy mennyire fáj Liamnek,hiszen minden este együtt sírunk…nem is gondoltam volna,hogy ennyire közel állnak egymáshoz. Le sem tudom írni,mekkora fájdalmakat élek át minden nap…nem bírom elfelejteni Zaynt. A ma délelőtt volt életem legrosszabb napja…rosszabb volt annál a napnál,mikor Zayn eltűnt. Paul ma meglátogatott minket,és kertelés nélkül belekezdett a mondandójába. Csak Liam és én voltunk ott,Louisék valamelyik szobában küzdöttek a másnapossággal. –Kezdj bele Paul…-állt elé Liam…én meg szorosan mellé.  -Nos…fiúk…tényleg őszintén sajnálom,hogy ezt kell közölnöm…de ma leállítottuk Zayn keresését.-mondta ki egy levegővel…közben minket kémlelt. -Vaaa…vagyis…meghalt?-csuklott el a hangom. –Ez nem 100%-ig biztos…de két hétig kutattuk Zaynt a világ ÖSSZES országában,és  semmi…-kihangsúlyozta  az ÖSSZES szót…aztán hangja elhalkult a mondat végére.  -Ne…-ennyit mondott Liam,majd a földre esett,és sírógörcsben tört ki. Rögtön utána hajoltam,és leültem mellé,majd szorosan magamhoz öleltem,és csak sírtunk…  Paul még motyogott valamit…talán azt,hogy próbáljuk feldolgozni…meg,hogy majd benéz…és néhány nap múlva a médiának is meg kell tudnia.  De most legkevésbé a média érdekelt…hinnem kell,hogy Zayn még él. És erősnek kell maradnom,már csak a srácok miatt is. Együtt kell lennünk.  -Ssss…-súgtam oda Liamnek. -Ez lehetetlen…Zayn még él,ezt te is tudod.-nyögtem halkan fülébe…bár most egyáltalán nem voltam biztos,,hogy életben van-e még…

Zayn

Csak követtem a szagot…vagy illatot…nem is tudom,hogy nevezzem…a vámpíroknak van egy különös ˝szaguk˝ de határozottan jó szag…még vámpír orral nézve is. Útközben egy kisebb városka mellett haladtam el,és az illatok csábítóak voltak,annak ellenére,hogy több száz méterre futottam a városhatártól…de most sikerült megállítanom magam…nem öltem meg senkit…csak arra koncentráltam,hogy minél előbb megérkezzek a vámpírokhoz…már túl sok mindent akartam megtudni. A várostól kb. 5 kilométerre felerősödtek a szagok,amikor beértem az esőerdőbe.  Most jártam először ilyen dzsungelben…és a látvány fantasztikus volt. Hiába futottam,egy gepárd sebességével,mindent lassabban láttam. A nap már lemenőben volt,de még így is megvilágította a fák vizes leveleit,amik a szivárvány színeiben pompáztak,ahogy lecsöppentek egy-egy óriási levélről. A kolibrik kis szárnycsapásit is lassított felvételként láttam,és tényleg tátva maradt a szám,amikor előttem egy jaguár futott el…annyira kecsesen mozgott,bár mintha ő is menekült volna valami/valaki elől,hiszen egy pillanatra megállt,majd amikor egyenesen a valószínűleg vörös szemembe nézett,rám mordult,és eliszkolt. Hirtelen egy szakadék tárult elém,és hogy testemet lefékezzem,egy óriási fának ütköztem,ami hatalmas reccsenéssel dőlt ki,majd egyenesen a szakadékba esett. Amikor feltápászkodtam,akkor vettem észre,hogy a szakadék túl oldalán egy folyó,ami hömpölygő zuhatagként bukik alá a szakadék falán…de volt itt más is…a szag innen jött..igen biztos voltam benne…pedig itt nincs semmi.-néztem körbe de szemem megakadt valamin,és erősen fókuszáltam rá,hogy ki tudja venni,mi is lehet. A szag a vízesés mögül jött,talán 60 méterrel lejjebb a szakadékban. Egy barlang volt a vízesés mögött,ott éreztem a vámpírok illatát. Hát nincs más választásom,be kell jutnom. Közel sétáltam a szakadékhoz,becéloztam a barlang bejáratát,és ugrottam. Nem akartam vizes lenni,bár öltözékem elég megviselt volt,nem akartam most fürdeni…szóval a zuhatagot szétválasztottam 2 oldalra,így szárazon bejuthattam a barlangba. Igen…ezek vámpírok.-szipantottam egyet a levegőbe,majd ismét futottam a barlangban lévő fény felé…bár ezt se nevezném barlangnak,olyan mint egy mesterséges alagút a sziklafalba vájva. Ez lehetséges?-tettem fel egy újabb kérdést magamnak,amire reméltem,hogy hamarosan választ kapok. A fény már közel volt,ezért megálltam,és emberi léptekkel tettem meg az utolsó pár métert. Csodálatos látvány tárult elém. Mintha egy mini paradicsomban lettem volna. Körülöttem magasba nyúló fák,naplemente,messzebb egy tó,és mindezt köralakban egy több száz méter magas sziklafal vette körül. Már értem. Biztos rejtekhely a vámpíroknak,itt aztán senki nem talál rájuk…ráadásul bejutni sem könnyű. Előttem egy kitaposott ösvény volt, amin erősen éreztem a vámpírok szagát. Lassan lépkedtem,bár nem mondanám,hogy emberien…az órám szerinti 10 percnyi gyaloglás után egy nagy mezőre bukkantam…ezen szabálytalanul helyezkedtek el kis faházikók,amik nem igazán hasonlítottak az ˝álom otthonra˝.  Közelíteni akartam,hogy körül nézzek,van-e itt valaki…de nem kellett túl sokat várnom a válaszra,mert egy vámpír hátulról nekem jött,és jó pár méterrel arrébb dobott…majd hirtelen előttem termett,és kezével nyakamat szorongatta…