7/2. Rész. Just Because...

Sziasztok!

Mint ígértem,itt a 7.rész második része. :D vagyis ez így az előzővel együtt a 7. rész. :)) Hamarosan vége a sulinak,csak előtte még vizsgázok,de utánna gyakrabban fognak a részek jönni! :) Hamarosan felpörögnek az események! :) Azért remélem tetszik,és igazán örülnék 1-2 kommentnek. :) Jó olvasást (Gabii)

Zayn

Komótosan sétáltam végig a gránitpadlós folyosón,és szinte elvesztem az óriási terek közt. A nappali közepén egy hatalmas LCD-tv díszelgett,amit legalább 10 személyes fehér bőr kanapé vett körül,félkör alakban elhelyezve. A tesók Cara és Ryan a kanapé végén voltak szétterülve,és ha jól láttam mindketten egy iphone-t nyomkodtak. Hm…nagyon modernek. Bár kitudja,lehet,hogy csak pár éve vámpírok…  Matt és Lara már felöltözve,egymás mellett ülve néztek valamit a tv-ben. Végigsimítottam Cara jéghideg karján,amikor elsétáltam mellette. Válasza egy ezer wattos vigyor volt,majd újra belemerült a telefonjába. Leültem közvetlen Lara mellé,és én is bámultam a TV-t.  Azt hiszem,spanyolul beszéltek benne,szóval semmit nem értettem.  Matt  észrevehette homlokráncolásom,ezért kikapcsolta a készüléket. Kínos csendállt be…  -Hozok egy szendvicset.-pattant fel Lara,és nem hazudok ha azt mondom,hogy másodpercek alatt visszatért,tányérján egy sonkás szendviccsel.  Nagyon finomnak nézett ki a szendvics,de már egyáltalán  nem kívántam az emberi ételt…Larával ellentétben,aki jóízűen falatozott mellettem.  Most akkor mivan?!  Mért eszik emberi kaját,mikor vámpír?!  -Én ezt tényleg nemértem…-ráztam a fejem. –Te akkor..most vámpír vagy?-szegeztem neki az első kérdést. –Nem gondolod,hogy előbb neked kéne magadról mesélni?!-flegmázott Ryan.  Nekem ne mondja meg senki,hogy mit tegyek!-mérgelődtem magamban. Ehelyett csak annyit mondtam,hogy:De…igazad van.  –Szóval…a nevemet tudjátok,20 éves vagyok.  Londonban éltem…eddig,ja és világhírű énekes vagyok a One Direction nevezetű bandában.-hadartam el az általam legfontosabbnak tartott dolgokat. –Tényleg híresek vagytok?-kérdezte Lara mikor lenyelte az utolsó falatot. –Igen Lara,tényleg híresek. Tudod,ők éneklik azt a csókos számot.-magyarázott a levegőbe Cara,majd elindította  a Kiss You-t. –Directioner vagy?-vigyorogtam rá,és már kezdtem örülni,hogy a következő barátnőm egy gyönyörű vámpír directioner lesz. Mert megszerzem Cara-t! –Mi? Ja,nem…csak a bandanévről jutott eszembe,így külön-külön nemtudom a neveteket,ezért nem ismertelek fel.-mosolygott egy aprót,és kikapcsolta a számot. –Zayn elmesélnéd,hogy mikor változtál át?  -kérdezte Matt ,miután rendet tett a tesók között.  – Az egyik koncertünk után egyedül indultam haza London utcáin,mert nagyon rosszul voltam…bementem az egyik sikátorba hányni,és ott volt az a vámpír aki átváltoztatott,másnap pedig már a Déli sarkon ébredtem…nagyjából ennyi.-rántottam vállat.  A többiek csak hallgattak,és néha bólogattak. –És hogy jöttél el az Antarktiszról egészen az amazonasig?-hüledezett Lara. Már készültem erre a kérdésre is válaszolni,mikor Ryan felkapcsolta  a TV-t,és mindenki odakapta a fejét,hiszen az én nevem hangzott el,majd a híradósnő angolul folytatta:˝Zayn Malik keresését egy hónapja adták fel,a bandatagok  elzárkóztak a nyilvánosság elől,az összes családtag,és Directioner gyászol,˝-ezzel vezette be a hírt a nő,majd egy képet mutattak egy helikopterről a vízből kiemelve.:˝Ezt a lezuhant helikoptert az Argentin partokon találták,ami szintén Zayn Malik-ot kereste…a baleset okát egyenlőre nemtudjuk,szakemberek vizsgálják a gépet˝-ezzel fejezte a mondandóját,és tért át egy másik hírre. –Én voltam…-mondtam fejet hajtva. –Mi?-érdeklődött bársonyos hangon Cara. –Én robbantottam fel a gépet,és öltem meg az embereket,amikor üldözőbe vettek. Befagyasztottam a Drake átjárót,és azon keresztül jöttem át…nem engedhettem,hogy  elkapjanak…nem derülhet ki,hogy mi lett belőlem,és egyáltalán az sem,hogy élek…-nyögtem ki elhalón a mondat végét.  –Mi megértjük…és támogatni fogunk…dönts bárhogyan is.-simogatta vállam Cara majd megölelt. Jólesett az ölelése. Azt hiszem csak erre volt szükségem…hogy valaki megértse az életem,és a tetteim.  –Menjünk vadászni?-csillogtatta fehér fogsorát. –Igen…már vagy 4 napja nem ettem.-köröztem a hasamál,mire halkan felnevettek. –Akkor jól láttam én.-mondta büszkén Cara.  –Ennyire látszik?!-húztam fel szemöldököm. –Fekete a szemed. A legtöbb vámpírnak csak akkor fekete a szeme,ha éhes.-rántott vállat,és eltolta az óriási üvegajtót. Ryan volt az első aki lelépett,szorosan mögötte Matt,Lara megvárt minket,és kicsit emberibb tempón igyekeztünk a dzsungelbe.  Ők már szinte mindent tudnak rólam,de én még mindig tudatlan vagyok velük kapcsolatban…