9. Rész. Hello Rio! (The vampire who lives forever)

Sziasztok!

Egy hét elteltével ismét hoztam egy részt! Végre kettő fél részes fejezet után egy teljes egészt tudtam hozni! :) Azt hiszem ez lett az eddigi leghosszabb rész,szóval örülhettek! :D Ja,és tele van bromance-el! :3 (Niam,Larry,Nouis) szóval remélem,hogy tetszeni fog! :) És szeretnék pár kommentet is,mert azok adják az erőt a folytatáshoz. :) Jó olvasást! xo(Gabii)

Niall

A gyönyörű álmomból (ami természetes Zayn-ről szólt) Liam ébresztett fel.  Először csak vállam rángatásával próbált ébresztgetni,majd mivel nem reagáltam(csak mert nem akartam) elkezdett beszélni is hozzám.

-Niall..Niall…-ismételgette a nevem.  –Niall…ébredj.-szólalt meg szokatlanul lágy hangon.

-Srácok…meg se moccan. Szerintem meghalt!-jelentette ki komolyan Liam,és még meg is nyomogatta a hasamat,mintha már oszlásnak indultam volna.  Na itt már beharaptam  szám,nehogy elröhögjem magam.

-Majd én!-hallottam meg Louis hangját,és másodpercek múlva már kezeit éreztem arcomon,ahogy gyengéden simogatja.

-Ni…Niall maci.-szólogatott bársonyos hangján Lou. –Kelj föl Niall maci!-nyomott egy puszit az arcomra,és ajkait jó sokáig ott is hagyta. Már szerintem így is belepirultam,ahogyan próbáltak felkelteni,de Loui még tovább ment. Puszikkal kezdte behinteni az egész arcomat,sőt…ajkai elkalandoztam nyakam irányába is. (Mekkora mázlista Harry)

-Bocsánat Harry,tudod,hogy szeretlek.-magyarázkodott a göndörnek,amikor abbahagyta ébresztésem.  Kinyitottam a szemeimet,és láttam,hogy Louis előttem térdel,Liam mögötte áll..Harry pedig az egyik ülésben pihen.

-Felkelt!-vigyorgott rám Liam.  Vagy lehet nem is rám…csak a homályos látás kicsit bekavart.

-Igen! Az én varázs puszijaim miatt!-kiáltott fel győzelem ittasan Louis.

-Persze…csakis.-veregettem meg vállát,mikor kitisztult a látásom.

-Egyébként mért költöttetek fel?-tudakoltam Lou-t,aki már Harry nyakán csüngött.

-Niall…már vagy fél órája leszálltunk,csak eddig tartott felkelteni.-nevetett Harry,majd nyomot egy puszit Louis szájára.

-Öhm…oké. Akkor mostmár indulhatunk a hotelba?-vakargattam a fejem.

-Persze. Csak rád vártunk Nialler.-forgatta szemét Harry,és végre szilárd talajt éreztem a lábam alatt. Nem szeretek repülni. Ezért mindig próbálok zenét hallgatni,vagy bealudni a gépen.

Lassan elindultunk a terminál felé,míg a stewardess-ek előttünk cipelték bőröndjeinket.

-Srácok,nem kapunk testőröket?-fordultam a többiekhez,mikor megláttam a kerítésnél ácsorgó paparazzókat.

-Nyugi Niall maci,külön kijáraton megyünk,ahol egy rajongó se lesz.-karolt át Liam.

-Értem…-bólogattam egyetértően. 

Miután sikeresen megkaptuk a csomagjainkat,elindultunk egy szűk folyosón,ami elég sötét volt,és csak libasorban tudtunk haladni,annyira kevés hely volt a falak között.  Elvileg ez a folyosó kivisz a reptér egy elhagyatott részére,és a kocsink majd a kijárat előtt fog várni.  Liam haladt legelöl,mögötte én,hátul pedig Larry.  Hirtelen megállt Liam,és mindannyian feltorlódtunk egymás előtt(mint a kocsik egy dugóban). oké,ez megint szar hasonlat volt.

-Héjj…megvan a kijárat,srácok!-kiáltott fel Liam,és hirtelen vakító fény csapta meg a szemünket.  Talán fél perc is kellett mire mindannyiunk szeme megszokta ezt a világosságot,a sötét folyosó után.

Előttünk egy fekete Range Rover állt,sötétített ablakokkal. Mögötte pedig az autópálya.  A kocsi előtt egy öltönyös sofőr várt ránk,aki bepakolta a bőröndöket,és még az ajtót is kinyitotta.  Én Liam mellé ültem,Lou és Harry pedig velünk szemben foglaltak helyet.

  A hotelhez vezető út szokatlanul kínos csendben telt. Liam-el nem sokat beszéltünk…Harry-ék pedig perverzebbnél perverzebb szavakat suttogtak egymás fülébe…mi meg persze úgy tettünk,mintha nem hallanánk. 

-Könyörgöm,legalább a hotelig bírjátok ki.-fakadt ki Liam,teljesen jogosan.  Ennyi erővel már Liam is rég a számban matathatna.

-Ti…ti hallottátok,hogy mit beszélünk?-akadt el Harry szava.  Hát igen,most aztán ledöbbenhetett.

-Igen. Kezdve onnan,hogy ˝Rossz kisfiú voltál Tomlinson˝-utánoztam Harry perverz hangját.

-Bocsi srácok.-pirult el Louis.  A kocsi fékezett,majd nyílt is az ajtó. Az inasok bevitték a csomagokat,a sofőr pedig valamerre leparkolt a Rover-el.  A recepciónál nem kellett sokat várnunk,tudták,hogy kik vagyunk…állítólag már vártak ránk.  Azt viszont furcsállottam,hogy egy rajongó se ácsorgott a hotel előtt.  Ennyire jól elintézte Paul?  Gyors megkaptuk a kulcsokat, a cuccainkat meg felküldték a lakosztályba.  2 luxuslakosztályt kaptunk.  Én Liam-el osztozom rajta,még Lou egyértelműen Harry-vel fogja élvezni az 5*-os lakosztályt.  Hamar berendezkedtünk a lakosztályba,amiben az elkövetkezendő két hetet fogjuk tölteni.  Óriási nappali,óriási konyha,hatalmas erkély,óriási fürdő,és szintén óriási hálószoba,közös francia ággyal.  Egy kész lakás,luxus kivitelben. Louis-ék lakosztálya a miénkkel szembe van…szerintem az ő ˝lakásuk˝ is hasonlóan nézhetett ki.  Miután Harryék kielégítették egymást…mert gondolom ezt tették….(mi mást csinálhattak volna 2 órán keresztül?!) átjöttek hozzánk a szokásos ˝alvás előtti búcsúra˝.  Mióta beteg vagyok,azóta minden egyes lefekvés előtt megcsinálják ezt.  Nem értem,mért van rá szükség….hiszen a doki,megmondta,hogy még van 2 hónapom. Másfél hónapig pedig a gyógyszerek nélkül is élnék.  Talán azért csinálják,mert félnek,hogy ha elalszok,másnap már nem kelek föl? Azt hiszem igen,ezért csinálják.  Annyira imádom őket… soha senki nem törődött még így velem! ( a szüleimen kívül). 

-Na…felavattátok a lakosztályt?-viccelődött Liam,amikor betoppant az ajtón Lou és Harry. Tényleg eléggé nyúzottnak néztek ki…  (Biztos kifárasztották egymást)

-Igen..bár az ágyig nem jutottunk el.-vágott egy perverz vigyort Harry.

-Niall maciiii!-szólított új becenevemen Louis.

-Mivan?-megszeppenve sétáltam eléjük.

-Megyünk Harry-vel aludni…de előtte jöttünk körbepuszilgatni…-vigyorgott Lou,miközben egyre közeledett felém.

-Muszáj ezt minden nap?-tiltakoztam ellene,de tudtam,hogy úgyis megteszik,ha akarják.

-Muszáj…-sóhajtott Louis,és szorosan magához ölelt.  Nyomott egy puszit a homlokomra,és arcom jobb oldalára is.

-Aludj jól,szöszi.-túrt bele a hajamba.  A következő pillanatban már Harry zárt karjai közé,és tőle is kaptam 2 puszit az arcomra.

-Jó éjt,Ni.-elmosolyodott,majd Lou-t átkarolva visszaindultak a saját lakosztályukba.

-Holnap lemegyünk a partra,szóval nincs délig alvás!-kiabált az ajtóból Louis,majd el is tűntek.

Kettesben maradtunk Liam-el. Hozatott valami kaját a szobapincérrel…ami egész finom volt.  Megvacsoráztunk,megfürödtünk,bevettem a dilibogyóimat,és mi is elindultunk aludni.  Liam csak boxerben aludt,én viszont felvettem egy kinyúlt pólót is,így olyan volt mintha nem is viseltem volna alsót…  Az ágyban kaptam Liam-től egy csókot,követelőzve magához húzott,és így aludtam el a mellkasán.

Zayn

Csak bámultam magam elé,mert nem értettem  a képet amit látok. Mi a francot keresek egy dzsungel közepén? És miért fekszik előttem három ember? Ez biztos csak egy rossz álom…     Ágrecsegést hallottam  mellőlem,és mire odafordultam,egy fiatal nő lépett elő a bokrok közül.

-Jól vagy Zayn? –simogatta meg kedvesen a karom,majd felsegítette a földön fekvő embereket. 

Oké…ez biztos nem álom. Hiszen minden annyira valósnak tűnik,és az érintése is annak tűnt.

De még mindig nem értem…miként kerültem Londonból egy esőerdő közepére?

A fiatal nő felsegítette a többieket,akik járás közben egymásba is kapaszkodtak. Kicsit úgy néztek ki,mintha valamelyik testrészük le lett volna bénulva…   Egy gyönyörű szőke hajú,barnás szemű,hófehér bőrű lány közelített felém.  Mikor ideért…csak bámult a szemeimbe,aztán beszédre nyitotta ajkait.

-Ezt,hogy csináltad Zayn? Olyan könnyedén ölted meg,mintha nem is vámpír lett volna…-magyarázott megdöbbenve a lány.

-Miről beszélsz? Kit öltem meg? Bocsánat,de még a nevedet se  tudom.-képedtem el  én is.  Milyen vámpírról beszélt ez?  A lány mostmár tátott szájjal bámult rám,azt hiszem nem ilyen választ várt tőlem.

-Matt…ide tudnál jönni? Azt hiszem valami nincs rendben Zayn-el…-kiabált hátra az alacsonyabb,barna hajú srácnak…aki bizonyára Matt lehetett.  Ha már itt tartunk…honnan tudják a nevemet?

Közelebb jött a srác,és a szőke hajú lánnyal kezdett el beszélni. Nagyon halkan váltottak pár szót,amiből én csak suttogást hallottam. Mikor a lány befejezte a mondandóját, a srác még közelebb lépett,és hozzám kezdett el beszélni.

-Zayn,jól érzed magad?-szorította meg a karomat a barna hajú srác.

-Nem tudom,hogy ki vagy…és azt sem tudom,hogy miként kerültem ide.-megráztam a fejem,és hátráltam egy lépést.

-Zayn! Vámpír vagy… és néhány  perce szemrebbenés nélkül megölted Dél-Amerika legerősebb vámpírját!-közölte a tényeket a másik nő…

-Mi? Miről beszéltek? Honnan vesztek ekkora hülyeséget?-hirtelen felment bennem a pumpa,és idegesen kezdtem kiabálni

-Zayn…nincsenek tetkóid!-mutatott karomra a szőke hajú lány.

-Nem…ez lehetetlen!  Ez csak egy rossz álom…-idegesen zártam össze a szememet,és reménykedtem benne,hogy mire  újból kinyitom,már ismét Londonban leszek. 

-Cara,üsd meg!-kiáltott egy ismeretlen férfi hang.

-Mivan?-elképedve nyitottam ki a szemem,és a következő pillanatban egy ökölbe szorított kéz közelített arcom felé.   A kéz erős ütéssel csattant az arcomon,másodpercekig a levegőben voltam,majd háttal értem földet a kemény talajon.   *A következő emlékem,miután megöltem a vámpírt…az,hogy a földön fekszek,és fogalmam sincs,miért.*   Egy kép viszont bevillant…valaki behúzott egyet,és amiatt fekszek itt a földön.

-Cara…te megütöttél?-rivaltam rá a szőkeségre.

-Zayn,visszajöttél?-segített föl Cara.

-Mért…hol lettem volna?-ráncoltam össze homlokom.

-Miután megölted a vámpírt,percekig nem voltál magadnál. Nem tudtad,hogy kik vagyunk,és egyenesen ledöbbentél amikor lemondtuk,hogy vámpír vagy.-magyarázott Lara.

-Mi történt velem? Valaki magyarázza el,és azt is,hogy mi a francért támadott meg minket az a vámpír?-emeltem meg a hangom,és leültem egy kidőlt farönkre,mert gondoltam ez hosszú monológ lesz. A többiek is körém gyűltek,és Lara kezdett el beszélni.

-A vámpírt Adam-nek hívták…Ő Dél-Amerika legerősebb vámpírja,vagyis már csak volt.-mosolyodott el kicsit Lara. Gondolom örült Adam halálának.

-Adam több mint 800 éves volt,mondhatni rettegésben tartotta egész Amerikát. Embereket változtatott át…de csak olyanokat akik később kivételes képességekkel rendelkeznek. Az egyszerű,képességek nélküli vámpírokat hidegvérrel ölte meg.  Az volt a terve,hogy létrehoz egy olyan uralkodó réteget,amik egytől egyik kivételes erejű vámpírokból állnak…és akik egy nap  majd legyőzik az európai uralkodó klánt.-Lara elhallgatott,és helyette én nyitottam szólásra számat.

-Ő változtatott át engem is. Azt mondta mielőtt átváltoztatott,hogy igen erős vámpír lesz belőlem. De ennyire megérte volna neki,hogy eljöjjön átváltoztatni Londonba?-sóhajtottam a földet kémlelve.

-Ezt valószínűleg már soha nem tudjuk meg… Adam viszont nagyon különleges vámpír volt. Talán ötünk ereje sem lett volna elég,hogy legyőzzük Adam-et. Óriási erővel,és gyorsasággal rendelkezett. A képességéről nem is beszélve. Bárkit le bírt bénítani,akár már annyival is,ha csak rá nézett…sőt eltudta venni mások képességét is…-folytatta a monológot Ryan. Én pedig csak bólogattam. Ha ilyen erős volt,akkor mért tudtam ilyen könnyedén végezni vele?!

-Szerintetek értem jött volna?-tudakoltam a többieket.

-Valószínűleg. A mi képességeink rejtve voltak előle. És ha annyira akart volna,már rég meg ölhetett volna minket az évek során.-válaszolt Cara.

-És meg tudjátok mondani,hogy mért bírtam megállítani,és mi volt az a kék izé a kezemben?-kérdezősködtem tovább.

-Azt hiszem…valamiféle láthatatlan pajzsot vontál magad köré,ami megállította Adam-et. Abban a kék izében nem vagyok teljesen biztos…de ha jól gondolom akkor Atin kristályt ültettek a bőrödbe.-vakargatta fejét Matt. 

-Kifejtenéd ezt a kristályos dolgot bővebben?-pillantottam Matt-re.

-Az Atin kristály egyedül a Déli sarkon fordul elő,Adam ezért vihetett oda,és gondolom ő ültette a bőrödbe is.  Ez a kristály rajtad kívül csak két vámpírban található meg,Európában. A kristály csak víz idomítókban található meg. Valószínűleg mindkét karodban beültették,ami csak még erősebbé tesz.

-válaszolt kézsségesen Matthew.

-Láttátok amikor megöltem? Ott mi történt? Úgy éreztem,hogy nem én irányítom a testemet,a testem nem az agyam szerint cselekedet.-kérdőn bámultam ismét a többiekre.

-Igen. Le voltunk bénulva,de attól mindent láttunk. A karod kékes színben kezdett el csillogni… a karodon több helyen is  szétnyílt a bőr,és nagy fájdalmak árán előtört belőle a kristály…ami vízzel keveredve egy pengeéles kristállyá szilárult. Ezzel ölted meg Adam-et.  A kristály pedig porrá égett Adam testével együtt.-mutatott Matt az előttünk heverő hamutörmelékre.

-Az agyad pedig védekezésképpen leállt,és csak egy olyan rése irányított,ami a aló életben nm működik.-folytatta Lara.   Honnan tudnak ennyi mindent?  Jó…nyílván több száz éve élnek,és ez alatt elég sok mindent begyűjthettek a vámpírokról.

-Azt se felejtsétek el,hogy az Atin kristály elpusztíthatatlan…ezáltal Zayn is halhatatlan. Még más vámpírok sem bírják megölni.-mosolygot halványan Ryan

 Azért erre nem számítottam.  Tudtam,hogy a vámpírok halhatatlanok…hiszen ha más vámpír nem li meg őkat,akkor az idők végezetéig is élni fognak…De ez nálam már biztos! Az idők végezetig élni fogok…hiszen semmi és senki nem pusztíthat el. És ez így fog maradni örökre!  Ezeket még mindig nem fogom fel…túl sok volt nekem ennyi információ.  Elöszőr az,hogy ilyen képességekkel is rendelkezem,aztán ez a kristályos dolog…Utána pedig,hogy örökké élni fogok.  Ez mind sok volt nekem.  Ezeket még rendesen fel kell dolgoznom…De mit érek én ezekkel,ha nem lehetek boldog? Tény..hogy nagyon jól érzem magam Matt családjával…de kétlem,hogy Cara-t igazán tudnám szeretni,az idők végezetéig.  Nem hiszem,hogy velük teljesen boldog lennék.  És itt villant be egy kép az én kis szőke manómról..Niallről. Tudtam,hogy ő kell! Csak vele lehetek igazán boldog! Igen…ez biztos! Muszáj újra visszamennem Londonba…hogy helyre hozzam azt ami még menthető…