10. Rész. More than friends...

Sziasztok!

Hát hosszabb várakozás után itt lenne a TIZEDIK rész! Milyen szép kerek szám. :3 Ennek alkalmából szeretném megköszönni a több mint 4600 oldalmegjelenítést,és a 18 feliratkozót!<3 Nagyon örülök,hogy ennyien olvassátok,és tetszik nektek! :)) És ne felejtsetek el követni bloglovinon sem! :)   Ez a rész ahhoz képest,hogy egy szemszögből van,szerintem nem lett olyan rövid. :) Zayn szemszöge holnap jön! Oké,tudom,hogy ez egy Ziall blog...és az is lesz! De a történet szempontjából kellett,hogy összejöjjön Liammel. *Zayn meghalt,Niall az utolsó hónapokban boldog akar lenni,aztán Zayn hirtelen feltűnik,és ezzel mindent felborít* Szóval itt még Niam-lesz...de hamarosan bejön a képbe Zayn! Nem terveztem komolyabb Niam-et bele...de ez most így jött ki! Ezért remélem,hogy tetszik és kapok pár kommentet!

 Jó olvasást! xo(Gabii)

Niall

Reggel kipihenten ébredtem Liam mellett. Végre volt egy olyan éjszakám amit teljesen végig aludtam.  És végre az álmom sem Zaynről szólt. Ám a reggeli kedélyállapotom gyorsan változott…először mérgesre,majd sértődöttre.  Sértődöttre azért mert Liam nem volt velem reggel…mérgesre  pedig azért váltott a hangulatom,mivel Harry hercegnő is Louis úrfi úgy gondolta,hogy reggel  KILENCKOR az ágyamon élik ki a sporthiányukat.  Hirtelen elkezdtek összevissza ugrálni az ágyon…majd a takarót,és a párnát is ledobták a földre,hogy még véletlenül se tudjak visszaaludni.

-Gyerünk Niall! Ébresztő!-vigyorgott Louis miközben még mindig a fejem mellett pattogott

-Kelj föl Niall! Gyors reggeli,utána irány a part!-csapott a fenekemre Harry,majd mindketten kiviharzottak a szobámból. Néhány percig még forgolódtam az üres ágyon…de rájöttem,hogy kénytelen leszek felkelni ha jót akarok magamnak… végülis nem hiányzik megint,hogy Lou és Harry szétugrálja az ágyat,miközben én rajta fekszem…   Gyors kipattantam,és szerencsére nem szédültem el(mint  betegségem óta minden felkeléskor). Felkaptam a bőröndömből egy pólót,visszaraktam az ágyneműt…aztán elindultam megkeresni Liamet a lakosztályban…

 Először a fürdőt vettem célba,és mivel az üres volt,ezért úgy döntöttem,hogy nem árt egy 

reggeli frissítő zuhany…. Miután ezzel végeztem,visszabújtam a boxerembe és a fehér pólómba,majd ismét elindultam megkeresni a többieket…mert a hangokból ítélve bizony még itt volt Louis és Harry is.   Amikor kiléptem a fürdőből,és elsétáltam a nappali mellett,megláttam őket  a konyhánál… Mielőtt eléjük érhettem volna,felvettem a durcás,és sértődött arcomat. Mert tényleg így éreztem magam…most valami nagy dolgot kell csinálniuk,hogy kiengeszteljenek!

-Jóreggelt Niall! Hogy aludtál?-mosolygott kedvesen Liam,mindeközben pedig asszem kávét csinált.

Válasz helyett csak leültem a mikró melletti konyhapultra,és én is visszamosolyogtam Liamre. Hadd higgye csak azt,hogy rá egyáltalán nem haragszom…

-Este remekül aludtam…de a reggelem nem épp a legjobbra sikerült,mivel ez a két idióta(itt szúrós tekintettel bámulok Larryre) az ágyamon ugrálva költött fel…-lekaptam a tekintetem az előttem vihogó két srácról,és ismét Liamet kémleltem… 

Ott sürgött forgott a konyha közepén miközben a kávét csinálta a többieknek,és hirtelen arra gondoltam,hogy milyen jó pasi is Ő. Itt állt előttem egy szál boxerben,és a fekete kinyúlt batman-es pólójában,én pedig csak arra gondoltam,hogy nekem kell Liam! Legalább ebben a nyomorult 2 hónapban legyek boldog,nem?!   Soha nem néztem még így egy pasira se… főleg nem Liamre.  De most akaratom ellenére is így nézek rá. Egy kicsit még kelletem magam,de utána beadom a derekam…hiszem ma még haragszom rá! Egyedül hagyott reggel,és még azt  a két hülyét is beengedte hozzám… 

-Mivan Niall? Ennyire jó pasi Liam?-nevetett Harry,én pedig elvörösödve vettem le a szemem Liamről.

Hát igen…megint elbambultam..és észre se vettem,hogy Li-t bámulom miközben gondolkozom.

Hál’ istennek  erre a kérdésre nem kellett válaszolnom,mivel Liam kimentett… én pedig tuti nem azt válaszoltam volna mit valójában gondolok.

-Hagyjátok már szegényt! Nem látjátok,hogy zavarban van?!-csitította el a két vihogó őrültet,és közelebb lépett,hogy megöleljen…  

Még az illata is tökéletes. Meg az arca,a hangja, a mosolya,és a teste.  

Oké,én tulajdonképp nem is haragszom rá…nem is tudnék.  Mért nem éreztem iránta eddig semmit? Mért most kezdünk el ˝több mint barátok˝ lenni? Mért pont most,mikor  hamarosan lejár az időm?  Annyi kérdés van most bennem…de le kéne szarnom mindent,nem? Igen,pont ezt kell tennem! Ki fogom élvezni a hátralévő életemet… ezzel a három  hülyével. 

Hirtelen ötlettől vezérelve lepattantam a konyhapultról,berohantam a szobába,felvettem a napszemüvegem és a strandpapucsom,majd elcsattogtam az ajtóig,és bambán vigyorogva vártam őket.

-Na? Megyünk a partra?-vigyorogtam a többiekre,akik olyan ˝wtf˝ fejjel bámultak rám.

-Mivan?-vigyorogtam még mindig.

-Öhm…Niall biztos,hogy jól vagy?-érdeklődött összevont szemöldökkel Louis.

-Persze…mért?-bámultam ki a fekete napszemüvegem alól.

-Csak mert  strandpapucsban,boxerben,kék pólóban,és napszemüvegben állsz előttünk.-világosított fel Liam. 

Igen…nem is én lennék.  Képes lennék abban elindulni,amiben aludtam. De most valamiért annyira felpörögtem…én csak élni akarok!  És esküszöm elmennék így is,ha nem csinálnának rólam több száz képet a paparazzók.

-Oké,5 perc és átöltözök…utána  indulhatunk.-néztem végig magamon.

-Niall reggelizned kell,és még a gyógyszereidet se vetted be…-aggodalmaskodott Louis. 

Na pont ez hiányzott… felidegesítenek megint a túlzott törődésükkel.

-Nemérdekel! Mindenki húzzon pakolni! 10 perc múlva legyetek lent a kocsinál!-rivalltam rájuk,majd megragadtam Liamet a csuklójánál,és berángattam a szobába pakolni.

Úgy tűnik végre sikerült elérnem,hogy hallgassanak rám. Csak meg kellett emelnem a hangom,és máris tűztek pakolni. 10 perc múlva átöltözve,és strandcuccokkal vártunk a kocsit a hotel bejáratánál.  Meglepett minket,hogy egyetlen egy rajongó se ácsorgott a szálloda előtt…de most kifejezetten jól jött. Gondolom ezt is Paul intézte el,ugyanúgy mint a magántengerpartot.

Azért ennyi kijár nekünk… 2 hónapig hadd élvezzem az életet,és hadd legyek egy kicsit boldog…Liam-el.

 Kb. 20 percnyi kocsikázás után megérkeztünk a nekünk lefoglalt partszakaszra…  Louis leparkolta a fekete Rovert egy pálmafa alá…mi pedig célba vettük az óceánt. De még mielőtt csobbanhattam volna, ’ aggodalmas Liam apuka’  miatt be kellett vennem a gyógyszereket,amiket a tudtom nélkül csempészet be,plusz még 2 szendvicset is belém tömött… hihetetlen,hogy ez a srác mennyire törődik velem.

-Jó kisfiú! Most már mehetsz.-puszilta meg arcomat Liam,miután lenyeltem az utolsó falatot is.

-Gyere te is!-segítettem fel a parton ülő barátomat.

 Csak bámultunk egymás szemébe,én viszont egy pillanatra elkalandoztam ajkain is,amit azt hiszem észre is vett,hiszen közelebb húzott,és arcunk között is pár centire csökkent a távolság…én viszont megelőztem mielőtt cselekedhetett volna.

-Imádlak Liam!-nyomtam egy csókot ajkaira,felpattantam a hátára,és berohantunk a vízben partizó másik két őrülthöz.. .  Ez egy tökéletes nap kezdete.