8/2 Rész. Just a little secret,and Cara.

Sziasztok!

Itt a nyolcadik rész,második fele! :) Már belecsúsztunk a hétvégébe,de itt az ígért rész! Szerintem elég hosszú lett! Remélem akad néhány olvasóm,és kapok kommentet is! :) Most már rendszeresen fogok írni,és nem hanyagolom el a blogot! Jó olvasást! xo(Gabii) Ui: Következő rész jövőhéten! Bocsánat az estleges hibákért,éjfél van,és nem néztem át! :/ 

Zayn

A vadászatot néhány óra alatt letudtuk. Kissé fura volt amikor,kijelentették,hogy ők csak állatok vérével táplálkoznak. Kivéve Cara és Ryan,mivel ők még csak 8 éve vámpírok(ennyit sikerült megtudnom),szóval náluk még előfordul,hogy embert ölnek.  De most mindannyian állati vért ittunk. A többiek nem tudom,hogy mit öltek meg,mivel kilométerekre elszakadtunk..viszont én jól laktam egy megtermett jaguár vérével. Az íze fele annyira se jó,mint az emberé...de azért megteszi.  Bár azt hiszem elfogok szökni Cara-val néhányszor emberre vadászni. Nem fogom sokáig bírni emberi vér nélkül! Ez ijesztő… Néha megrettenek a saját kijelentéseimtől. Hiszen néhány hónapja még én is ember voltam! Egy voltam közülük!  Most meg rájuk vadászok. De vajon a srácokat meg bírnám ölni? Tudnám akár egy újjal is bántani Niallt,Liamet,Harryt vagy Louist? Azt hiszem nem… Őket még akkor se tudnám bántani,ha muszáj lenne! Ők a barátaim,sőt szinte a családom! Legalábbis azok voltak…mielőtt vámpír lettem. Annyira kíváncsi vagyok,hogy mi lehet velük?! Nagyon hiányoznak…rettentően. Már legszivesebben visszautaznék Londonba,és mindent visszacsinálnék…csak ez sajnos képtelenség! Egyrészt könnyen megeshet,hogy elvesztem a kontrollt,és rátámadok a fiúkra,másrészt pedig már mindenki halottnak hisz.

-Benne vagy  Zayn?-kérdezett kedvesen Cara,ezzel teljesen kizökkentve a gondolatmenetemből. Már azt is elfelejtettem,hogy a dzsungel közepén vagyunk,és visszafelé sétálunk a vadászatból. Nagyon lassan,szinte úgy mint a 70 éves nyugdíjas nénikék...komolyan ennyire ráérnek? Vagy ennyire elfáradtak? Úgy sétálunk egymás mellett mind az öten mintha el fáradtunk volna a több száz kilométeres futásban. Mintha az lehetséges  lenne...

-Mi volt a kérdés? Bocsi,de elgondolkoztam....-mosolyogtam Cara-ra,majd felgyorsítottam a lépéseimet,hátha hamarabb vissza érünk.
-Ennyire nem figyelsz ránk?!-rázta a fejét Cara,miközben próbálta leplezni mosolyát.
-Na mindegy,csak annyit kérdeztem,hogy van-e kedved holnap egy kis szabadtéri edzéshez?-kacsintott rám Cara,miközben Lara csak a fejét rázta...
-Mit is takar ez a szabadtéri edzés?-faggattam Carat...miközben Ryan már vagy egy órája utazhatott a hátamon.
-Leugrunk a tengerpartra...esetleg keresünk valami tisztást,és majd ott megmutatjuk a képességeinket...-mondta sejtelmes hangon Cara,amiből csak arra tudta következtetni,hogy különleges képességű vámpír lehet.
-Én pedig adok majd holnap valamit...-súgta a fülembe Ryan,nehogy a többiek meghallják. Majd le szállt rólam,rácsapott a seggemre,kajánul rámvigyorgott,majd előre ment Matt-hez ezzel kettesben hagyva cara-val... Ezt nem igazán tudtam mire vélni,gondolom csak szórakozott...
-Muszáj holnapig várnom? Legalább a te képességedet mond el...-átkaroltam Cara derekát,majd egy puszit nyomtam az arcára,hátha megenyhül...
-Nem...sajnos várnod kell holnapig.-nyújtotta ki a nyelvét. Adtam még egy puszit neki...
-Hát...talán Matthew és Lara képességét elmondhatom...-nyögte ki végül,és ha nem lenne vámpír,tuti fülig vörösödött volna.
-Hallgatlak...-vigyorogtam rá.
-Szóval...nemtudom,hogy Matt mondta-e neked...de ő már 243 éves. Tehát sok mindent átélt azalatt a 180 év alatt amíg egyedül volt...-egy kis szünetet tartott. vagy lehet csak a válaszomat várta?!
-Ezekről nem tudtam.-ráztam a fejem,miközben utat törtem előttünk a dzsungelben.
-Azt viszont tudnod kell,hogy Matt viszonylag későn,26 évesen lett vámpír...eleinte úgy gondolta,hogy nem rendelkezik semmivel...csupán egy átlagos vámpír. Aztán az évek múlásával, rá kellett jönnie,hogy bizony egy elég erős képességgel rendelkezik...-és direkt abba hagyta,hogy húzzon engem! Helyette csak bambán bámul rám...
-Cara mond már!-förmedtem rá. Megijedhetett,hiszen rögtön arrébb ugrott. Hirtelen tört rám az idegesség... és a legszörnyűbb,hogy amióta vámpír vagyok,nehezen tudom kezelni...
-Rendben. Mért vagy ideges?-kérdezősködött Cara. (De a lényeget még most sem bökte ki)
-Honnan veszed,hogy ideges vagyok?-próbáltam nyugodtan beszélni...kevés sikerrel.
-Hát a hangodból. Egyébként pedig vörös lett a szemed...-rántott vállat Cara. Nem válaszoltam. Ezek szerint vörös a szemünk,ha idegesek vagyunk?! Pár perccel később ösztönző pillantásokat küldtem Cara felé,hátha eszébe jut,hogy mit is felejtett el...  Úgy tűnik leesett neki:Hirtelen a homlokára csapott,és beszédre nyitotta telt ajkait.
-Ja...persze. Szóval,Matthew bárkit meg tud ölni egyetlen érintéssel.-vigyorgott sejtelmesen Cara . Oké...erre a képességre azért nem számítottam. 
-Bárkit?-kérdeztem nagyot nyelve.
-Vámpírt,embert,állatot. Bárkit.-kacsintott megint Cara. Az a képesség azért elég ijesztő. Azt hiszem mostantól elkerülöm Matt-et. Inkább ne mondta volna el...
-Nyugi. Matt ránk nem használja. A képességét mindig valami érzelmi állapot váltja ki. Tehát úgymond ˝ki tudja kapcsolni˝ csak akkor használja,hogyha szükséges. Szóval ne aggódj,nem fogsz meghalni,ha véletlen hozzád ér...-simogatta nyugtatásképp a hátam.
-Mi újság a szerelmespárral?-húzogatta szemöldökét Ryan,majd mind a hárman hátrafordultak,és megálltak. Gondolom csak bevárnak minket. 
-Lara mögötted!-kiáltott fel Cara. Minden olyan gyorsan történt. Vagy csak én éreztem túl gyorsnak. Egy talpig feketébe öltözött vámpír ugrott le a többiek mögött lévő fáról. Larának megfordulni se volt ideje,a vámpír több tíz méterrel arrébb lökte. Matt-et mintha lebénította volna,önkéntelenül rogyott össze a földön...Ryannel együtt. Cara-ból előtört az igazi vámpír. Szeme vörösre változott,felmordult,és helyből nekiugrott az idegen vámpírnak. Én pedig csak megdermedve szemléltem az eseményeket. És akkor beugrott. Ez AZ A vámpír. Az aki több hónappal ezelőtt átváltoztatott. Tudtam,hogy értem jön. ˝Na most kinyírlak!˝-ez volt az első gondolatom. Azt hittem,hogy Cara legyőzi,mielőtt nekem kéne megölnöm...de néhány pillanat múlva ő is lebénulva feküdt a földön. A szemeiből nem tudtam semmilyen érzést leolvasni. 
˝Ments meg minket Zayn!˝-szólalt meg Cara hangja a fejemben. Válaszként egy aprót bólintottam Cara-ra nézve,majd a 'feketére' emeltem tekintetem. Ő csak összedörzsölte a tenyerét,mint aki jól végezte dolgát,majd ő is rám villantotta vörös szemét. 
-Szervusz Zayn.-köszönt rekedtes hangon. 
-Emlékszel még rám?-váltott át nyálasba.
-Hát persze. Te voltál aki megkeserítette az életem.-flegmáztam vele.
-Ne mond ezt! Biztosan csodás hónapokat töltöttél vámpírként...de most meg kell,hogy öljelek.-játszodta a szomorút. Megrémültem. Hiszen bármelyik percben megölhet! De nem hátrálhatok meg...nekem kell őt megölnöm!
-Attól tartok,hogy a képességeid túl nagy veszélyt jelentenek számunkra,ezért nem lenne tanácsos,ha tovább életben hagynálak.-járkált el-vissza,miközben újra elmélyült a hangja. 
-Nem félek tőled...-jelentettem ki elcsukló hangon. Igen,majd el is hiszi,hogy nem félek. 
-Nagy kár...-rántott vállat. A következő pillanatban támadásra készen vicsorította ki fogsorát.majd őrült gyorsan megindult felém.
Közeledik...közeledik...közeledik.-csak ezt a szót ismételgettem magamban. Nem tudtam mit tenni. A testem leblokkolt. Egy vizet se láttam a környéken,amivel tudnék támadni. Csak az járt a fejembn,hogy meghalok. Igen. Most meghalok. Végső elkeseredettségemben magam elé emeltem a kezem,hátha megállítom,vagy valami. És igen... Mivan?!-tátott szájjal bámultam,ahogy a vámpír néhány centire a kezem előtt megállt. A következő percekben önkívületi állapotba kerültem. Homályosan láttam. Mintha nem én vezérelném a testem. Jobb kezem kékesen kezdett el csillogni,sőt szinte kék színben izott. Hirtelen fájdalom lepte el az egész testem és főleg a karomat. Mintha valami ki akarna törni belőle. Vízcseppek kezdték beborítani a karomat,és vele együtt a fájdalom is enyhült. A homályos látás megszűnt,de még mindig nem én uraltam a testem,és nem én irányítottam a karomat amiben egy kék színű,roppant hegyes kristályt szorongattam. A testem ismét helyettem cselekedett,amikor közelebb léptem a  megdermedt vámpírhoz,és a fülébe súgtam:˝mondtam,hogy én öllek meg˝. Hidegvérrel szúrtam a kristályt a mellkasába, és egyszerűen ellöktem. A vámpír a földre rogyott...néhányszor megvonaglott a talajon,majd a mellkasából kiindulva a kristály porrá égette. *Néhány perc emlékezetkiesés után,ismét a saját testemben éreztem magam. De egy valamit nem értettem: Mit keresek egy esőerdő közepén,mikor nemrég Londonban voltam a fiúkkal?* 

5. Díjam

Sziasztok!

Újabb díjat kaptam! Nemtudom,hogy ezt szabad-e,de visszakaptam 

♥♥♥ManyóóÓ♥♥♥-tól a díjat! Köszönöm neki! :))

Ui: Az az igazság,hogy nehezen haladok a résszel(ihlet hiány),de ígérem,hogy a héten megírom! :) xo(Gabii)

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2.  válaszolj11 kérdésre!
3.  Írj 11 kérdést!

11 dolog: (már lassan nem birok mit írni)

1:Most szeptemberben kezdem a kilencediket.(gimi első)

2:Nincs akaraterőm. :/

3: Pedig az most kéne!

4: Ezért kések annyit a részekkel,mert mindig ráhagyom.

5: ˝majd holnap megírom˝-szöveggel mentem magam.

6: meg néha nincs ihletem se.

7: mint ennél a résznél

8:nem birom kitalálni,hogy mi legyen a képességük. :/

9: semmilyen (pók,kígyó,gyík) dolgoktól nem félek! :D

10: csak a darazsaktól/méhektől,de azoktól nagyon! :/

11: allergiás vagyok a tengerimalac szőrre. :/ (pedig régen tartottam is)

Válaszok a kérdésekre!

1:Vélemény Harry szólójáról? (Don't Let Me Go) -Nekem tetszik! :) Szerintem szólistaként is megállná a helyét! :D 

2: Ki a példaképed? -Justin Timberlake,Harry Styles.

3: Kedvenc zeneszám?-Rengeteg van! :D nem sorolom fel,inkább leírom,azokat akiket hallgatok,mert nekik szinte mindegyik számukat imádom! (1D,Paramore,J.lo,Timberlake,Rihanna,Aguilera,Olly Murs,Miley,Lana)

4: Hiszel valami babonában? (Péntek 13,fekete macska, a bűvös hármas...nem tudok többet. xd) 

-Nemigazán. Talán a  Bermuda háromszögben(már ha az babona. xd)

5: Milyen tetoválásokat/test-ékszereket szeretnél és hová? -Hát ezt sem sorolnám fel,mert rengeteg tetkót szeretnék!+fülbevaló. tehát kicsit olyan Zayn-es külsőt! :D

6: Ha szeretnél tetkót stb. mi a jelentésük? (A legtöbb jelentés miatt kerül rá az emberre...) :) - Hát főként idézeteket,amik tényleg jelentenek nekem valamit! pl: forever young,the sky is the limit,stay strong,never give up,dalszöveg részletek,egy bagoly,és toll(bölcsesség jele) :)) 

7: Ismerted valamelyik fiút a '10-es X-factor előtt? (Kit?) -Nem. Egyiküket se ismertem.

8: Milyen színű a szobád fala? -Kék(mint gondolom minden átlagos fiúnak) egyébként az 50db posztertől nemigazán látszik. :D

9: Milyen márkájú telefonod van? (közvélemény-kutatás Andrea barátnőm miatt) -Sony. :D (ennyi elég?)

10: Melyik a kedvenc tengerparti városod? -Los Angeles,azon belül Malibu! :D De Rio-t is imádom!

11: Energiaital vagy kávé/cappucino ilyesmi? -Nem szoktam ilyeneket inni! Energiaitalt főleg nem! Max. cappucino-t. :)

11 kérdés:

 1: Hány éves vagy? :D hülye kérdés)

 2: Kedvenc könyved?

 3: Vámpíros dolgokkal hogy állsz? :D

 4: Vígjáték vagy dráma?

 5: Szeretsz énekelni?

 6: Álmaid munkája? :D

 7: Pizza vs. Hamburger?

 8: Kedvenc idézet?

 9: Vallásos vagy? (az a rendesen templomba járó?)

 10: Kedvenc sorozat?

 11: Szerinted Jennifer Lopez botoxol? (csak azért kérdem,mert 44 éves,de én  simán 25nek néztem. xd)

Tovább Küldöm:

 http://narry-wtlo.blogspot.hu/

http://istillfeelthesame-larry-stylinson.blogspot.hu/

4. Díjam.

Sziasztok!

Megkaptam a negyedik díjamat is! :)) Jézus...ez már a negyedik?! :O Nagyon köszönöm Zsoo.*-nak! :)) 

Új rész valamikor a héten! :) Ha minden jól megy megírom a 8/2-őt,és talán feltudok rakni egy egész 9. részt! :) xo(Gabii)

ui:bealudtam este a laptop fölött,szóval azért rakom most ki. XD. (jellemző rám)

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2.  válaszolj11 kérdésre!
3.  Írj 11 kérdést!
4. Küld tovább a díjat!

11 dolog rólam: 

1: mindjárt éjfél,de még ezt csinálom.

2: nem vagyok álmos. 

3: Szokásommá vált sokáig fent maradni,és blogot írni.

4: Kávé nélkül bírom eddig!

5: Másnap viszont délig fel se birok kelni.

6: A nyaram roppant unalmas lesz.

7: Nem cigizek,és nem piálok

8: Meglepő egy 15 évestől,igaz?

9: Szeretnék tetoválásokat.

10: Nagyon sokat. (30-40 minimum)

11: Justin Timberlake és Harry Styles a példaképem.

Válaszok:

 1:Miért éppen bromance-ot írsz?-mert imádom a bromance-ket,és szerintem nem sokan lennének arra kíváncsiak,hogy hogyan jövök össze Cara Delevingne-vel. :D

2. Honnan jött az ihlet? -Ihlet talán maga a Ziall bromance-ből. :D alapötlet pedig az Alkonyatból.

3. Nem félsz a véleményektől? -Dehogynem. Talán ezért késnek annyit a részek,mert várom,hogy írjanak. :/

4. Kedvenc állatod? -BÁÁÁLNA. *-*

5. Szoknya vagy nadrág?-Persze,hogy nadrág! :D

6. Szoktál sminkelni?-Nemszokásom,mivel fiú vagyok! :D

7. Fejhallgató vagy füles? -Füles.

8. Kedvenc számod? -Ha szerencseszámra gondolsz,akkor 32.

9. Kedvenc zenész/banda? -Banda: One Direction,Paramore.

10. Kedvenc dalszövegíró? -umm...talán Ed Sheeran.

11. Láttad már az Így neveld a sárkányod c. filmet? -Nem.

11 Kérdés:

 1: Mi inspirál?
 2: Álomváros?
 3: Kedvenc filmed?
 4: Szereted a Jóbarátok c. sorozatot?
 5: Tervek nyárra?
 6: Van háziállatod?
 7: Inspiráció a bloghoz?
 8: Kedvenc blogod?
 9: Larry Stylinson?(mit gondolsz róla)
 10: Selena Gomez vagy Miley Cyrus?
 11: Niam vagy Ziall? 

Küldöm:  http://nosound-larrystylinson.blogspot.hu/

http://abovo-ziallstory.blogspot.hu/

8/1 Rész. Holiday In Rio.

Sziasztok!

Tudom,hogy rengeteget kések a részekkel...és még mentségem sincs rá. :/ Talán annyi,hogy elég sűrű volt a múlt hetem (évzáró,osztálykirándulás,vizsgák). De most már itt vagyok,és amilyen gyorsan tudom,hozom a részeket! :) Sajnos ez is csak egy fél fejezet,Niall szemszögéből...de extra hosszú lett! :) Remélhetőleg Zayn szemszögével holnapra kész leszek,és fel tudom rakni! És utánna elképzelésem szerint már egész részeket tudok hozni! :) Remélem még akadnak olvasóim,és remélem kapok pár kommentet! :) Jó olvasást! xo(Gabii)

Niall

-Kész vagy Nialler?-rontott be a szobámba Liam,mikor az utolsó bőröndömet is össze zipzároztam.

-Persze..tőlem akár indulhatunk is.-rántottam vállat,és indultam volna le a cuccaimmal,de Liam elállta az ajtót.

-Mit csinálsz?!-vonta a fel a szemöldökét,és úgy nézett rám mintha valami szörnyű dolgot tettem volna.

-Leviszem a bőröndjeimet.-mosolyogtam halványan rá,hogy megnyugtassam,kiválóan érzem magam.

-Te csak szépen menj le,és edd meg a reggelidet,majd én leviszek mindent.-adta a parancsot,de azért a végére elmosolyogta magát.  Ahhoz képest,hogy 2 hete szakított Daniellel,elég jól érezte magát. Vagy csak előttünk mutatja ezt.

-De én…-kezdtem volna nyafogni,de Liam befogta a szám,és kitessékelt a lépcsőhöz.

-Csak rákos vagyok,nem egy magatehetetlen béna baszd…-kezdtem volna káromkodni,de Liam megint befogta a számat…a sajátjával. Hirtelen felkapott az ölébe,letrappolt velem a lépcsőn…majd lenyomott egy székre,és elém tolt 3 szendvicset.

-Mondtam,hogy ne foglalkozz semmivel. Mi mindent elintézünk. Most meg kezdj el szépen hamikázni,mert mindjárt indulunk. És ez parancs-mosolygott bájosan Liam,majd felszaladt a lépcsőn,Harryék után kiabálva. Nem értettem mostanában Liamet. Harryéket meg főleg nem.

Miután hazaértünk a dokitól,rögtön elmondtam nekik,hogy mi is van velem… Először azt hitték,csak viccelek,és poénnak fogták fel az egészet…aztán amikor Liam könnybe lábadt szemmel indult el a szobájába(hogy ne előttünk törjön rá a sírógörcs) rájöttek,hogy nem viccnek szántam. Sírva borultak a nyakamba,és talán egy órán keresztül  is így voltunk…összeölelkezve,a padlón bömböltünk,mint 3 ötéves kislány. Bár abban a pillanatban az érdekelt legkevésbé,hogy mennyire vagyok férfi. Mert nekem ne mondja senki,hogy a férfiak nem sírnak! Hazugság. Nagyon is,hogy szoktak sírni..néha durvábban mint a lányok. Abban az 1 órában nem azért sírtam,mert  tudtam,hogy meg fogok halni..hanem mert a többiek miattam sírtak. Leírhatatlanul rossz volt látni,hogy a fiúk megint miattam szenvednek…hogy megint én okozok nekik fájdalmat.

1 hete viszont minden visszakerült a régi kerékvágásba….abbahagyták a 2 napos sírásukat…végre mosolyogni láttam őket,és azt mondták,hogy szeretnék a lehető leghasznosabban kihasználni a hátralévő időt (én csak hevesen bólogattam,hiszen ugyanígy vélekedtem a nem túl hosszú életemről) Louis valahogy így fejezte ki,hogy mennyire fog támogatni:˝itt vagyunk,szeretünk,segítünk…és mostantól lesz 3 csicskásod,akik egy percre sem fognak békén hagyni˝.. És tényleg. Még a fürdőben sem tudnak békén hagyni…egy percre sem. Amikor 1 hete kijelentették,hogy mellettem lesznek,és a lehető legboldogabbá fognak tenni,ameddig csak élek…én akkor ott tényleg boldog voltam…és esküszöm nem érdekelt,hogy meg fogok halni.  Minden nap,minden egyes percében velem vannak...megnevettetnek,főznek rám,lesik minden kívánságomat…és folyton ölelgetnek,még Louis is akivel azelőtt nem voltunk olyan jóban,hiszen egyszer részegen megcsókoltam Harryt,mert azt hittem lány. Az említett most sétált le a lépcsőn,és nekem csak akkor esett le,hogy már fél órája csak az üres tányért bámulom,és gondolkozok az elmúlt heteken.

-Ízlett a reggeli Nialler?-vigyorgott Louis,miközben a bőröndöket pakolta az előszobához.

-Igen.-nyögtem ki az egyszavas választ,majd felpattantam az  asztaltól,és elmostam a tányért.

-Nem vagy rosszul?-vette kicsit aggódósabbra a témát. 

-Egyáltalán nem. csak kicsit izgatott vagyok az utazás miatt.-mosolyogtam rá,miközben ledőltem a kanapéra és hagytam,hogy a többiek mindent elpakoljanak a házban. Végül is,ők mondták,hogy ne csináljak semmit…és én hallgattam rájuk. Nálam csak a telefonom,egy napszemüveg,és a zsebemben egy kisdoboz gyógyszer volt. Apropó…a rosszullét a rengeteg gyógyszertől van,az utazásunkat pedig Rióba tervezzük. 2 hét Rióban,és utána átruccanunk Hawaii-ra is. Paul javaslata volt,azt mondta jót fog tenni egy kis környezetváltozás. És a bandát is jobban összekovácsolja…ha csak rövid időre is. A management már nem igazán foglalkozik velünk,az se hatotta meg különösebben őket,mikor megtudták,hogy halálos beteg vagyok. Annyit kérdeztek: ˝meddig élsz? 2 hónap?! oké,akkor az 1D-nek vége˝  Ők így gondolkoznak. Mindenkiben csak a pénzt látják.  A turnékat lemondták,az 1D filmen,és az új albumon egy percet sem gondolkoztak.  2 hónap múlva hárman lesznek,és ezzel a banda jövője eldőlt. Nem is akarnak ezzel tovább foglalkozni. A sajtó úgy tudja,hogy gyászolunk,és emiatt tart szünetet a banda. A betegségemről nemtudnak…és ha rajtam múlik nem is fogják megtudni.  A doki szerint ha rendszeresen szedem a gyógyszereket,nem stresszelek,és semmi káros dolgot nem csinálok(alkohol,cigi,drogok. azt hiszem a káros szenvedély alatt ezt értette) akkor legjobb esetben is 2 hónapom van hátra…plusz mínusz 1-2 hét. Az rettenetesen kevés. Gondolom a srácok is ezért töltenek velem ennyi időt…és Liam ezért csókolgat? Amikor rákérdeztem…annyit  mondott,hogy megnyugodhatok,nem fog lefektetni,de néha nem bír  ellenállni az ajkaimnak. Én pedig fülig vörösödve annyit válaszoltam,hogy nem zavar,de a többiek előtt ezt ne csinálja. Gondolataimat az élő Liam zavarta meg. –Indulhatunk,Ni? a kocsi már itt van.-bökött Liam az ajtó felé. Válaszom egy halk sóhaj volt,majd zsebre dugtam a telefonom,és eldőltem a kanapén. A következő pillanatban már Liam arcát,és mellkasát láttam fölém hajolni…egy kicsit úgy láttam elgondolkozik,de végül magabiztosan nyomta ajkait a sajátomra. Nem csókoltam vissza…egyrészt azért mert ilyen csókot még soha nem adott,másrészt meg az egész nem tartott tovább pár másodpercnél.  És különben is..ha nem számítom a kezdeti bénázásokat,akkor is csak négyszer váltottunk csókot. Túl sokat gondolkozok magamban,igaz?! Nem szabadna ennyire elmerengenem…többet kell beszélnem.  Az agyam kezd bekattanni..bár lehet a sok dilibogyótól. Benne is van a nevében :˝dilibogyó˝ Oké…ez szar poén volt. Végülis csak arra akartam kilyukadni,hogy az utóbbi 5 percről csak foszlányaim vannak. *Liam az ölében visz el az ajtóig,a srácok már a kocsiban ülnek,és mindjárt a reptéren vagyunk* .  Mivel magángéppel megyünk,ezért nem kellett a reptéren várnunk,és szerencsére egy őrült rajongóval sem találkoztunk. 10 perc múlva már a gépen ültünk…útban Rió felé. A többiek  percek alatt elaludtak a különálló bőr ülésekben…érthető volt,hiszen már…dél is elmúlt. Nem tudom mitől aludtak be ilyen hamar,de kezdtem én is elálmosodni.  Kikértem a stewardesstől az ebédet…ami nagyon  is finom volt,ezután bevettem a gyógyszert,egy utolsót pillantottam a  4 srácra…majd befordultam az ablakhoz. -Mi a franc?-mondtam ki hangosan amit kigondoltam. Őrült gyorsan fordultam vissza a többiekhez…de már ismét hárman voltak. Én pedig ledöbbenve bámultam a három alvó fiút…és az ülést ahol néhány másodperce még a legjobb barátom volt. –Zayn…-nyögtem ki elkeseredetten a nevét…majd rám jött a felismerés,hogy mindez csak a képzeletem szüleménye volt. Tudom,hogy nem lenne szabad rágondolnom,hiszen megmondta a doki,hogy ezzel csak stresszelem magam…felejtsem el őt. De nem tudom! Akarva-akaratlanul is minden nap gondolok rá. –Ne képzelegj Niall!-szólt a fejemben a belső hang.  Megráztam a fejem,majd ismét befordultam az ablakhoz…és reménykedtem benne,hogy a nyaralás alatt nem fog rám törni ilyen képzelgés. Nyaralás? Komolyan azt magyarázom be magamnak,hogy nyaralás?! Az egyik részem tényleg csak egy nyaralásnak fogja fel,amit a legjobb barátaimmal töltök el. A másik viszont menekülésnek a családom elől…akik még mindig nem tudnak semmit rólam. ˝Gyáva vagy Niall! Mindenki más tud rólad…de a saját szüleidnek nem mered bevallani,hogy rákos vagy?!  Egy szégyen vagy Niall Horan…˝-kiabál a belső hang,miközben az arcomon legördül pár könnycsepp…igen,ez az énem az ami soha nem jött elő…ez az énem az ami mindig belülről pusztított…

Bloglovin.

Sziasztok!

Elég későn jelentkezem,és tudom,hogy részt vártatok...de nem azt hoztam. :/ De csak,hogy kicsit örüljetek is, legkésőbb holnap este hozom az újat! :) Extra hosszú lesz! :)) Nos,itt van ez a bloglovin. Szerintem  én vagyok az utolsó blogger akihez ez eljutott. :D De mivel minden oldalon látom kirakva,ezért kötelességemnek érzem,hogy én is írjak róla. :) Nem igazán vagyok még jártas ebben az új cuccban,sőt nem is nagyon használtam még,ezért inkább nem okoskodok! :D Itt egy link,ezen mindent megtaláltok,és kérlek olvassátok el! :) Nem akartam ugyanazt leírni,mikor mindenhol csak ezt látom. :D http://narry-wtlo.blogspot.hu/2013/06/bloglovin.html Szóval itt a link,olvassátok el...és kövessétek be a blogom! Előre is köszönöm! :) xo(Gabii)

Happy End?

Sziasztok!

Most nem új résszel jöttem,hanem egy kérdéssel. :) Holnap lesz az utolsó vizsgám,és utánna már gyakrabban  fogok írni. :) Szóval csak annyit akartam kérdezni,hogy happy end legyen a végén,vagy mégse? Mert ha a szomorú végre szavaztok,akkor Niallnek meg kell halnia. Azért kérdezem viszonylag az elején,mert akkor úgy alakítom a történetet. Örülnék,ha többen írnátok! :) Számítok a véleményetekre! :) xo(Gabii)

7/2. Rész. Just Because...

Sziasztok!

Mint ígértem,itt a 7.rész második része. :D vagyis ez így az előzővel együtt a 7. rész. :)) Hamarosan vége a sulinak,csak előtte még vizsgázok,de utánna gyakrabban fognak a részek jönni! :) Hamarosan felpörögnek az események! :) Azért remélem tetszik,és igazán örülnék 1-2 kommentnek. :) Jó olvasást (Gabii)

Zayn

Komótosan sétáltam végig a gránitpadlós folyosón,és szinte elvesztem az óriási terek közt. A nappali közepén egy hatalmas LCD-tv díszelgett,amit legalább 10 személyes fehér bőr kanapé vett körül,félkör alakban elhelyezve. A tesók Cara és Ryan a kanapé végén voltak szétterülve,és ha jól láttam mindketten egy iphone-t nyomkodtak. Hm…nagyon modernek. Bár kitudja,lehet,hogy csak pár éve vámpírok…  Matt és Lara már felöltözve,egymás mellett ülve néztek valamit a tv-ben. Végigsimítottam Cara jéghideg karján,amikor elsétáltam mellette. Válasza egy ezer wattos vigyor volt,majd újra belemerült a telefonjába. Leültem közvetlen Lara mellé,és én is bámultam a TV-t.  Azt hiszem,spanyolul beszéltek benne,szóval semmit nem értettem.  Matt  észrevehette homlokráncolásom,ezért kikapcsolta a készüléket. Kínos csendállt be…  -Hozok egy szendvicset.-pattant fel Lara,és nem hazudok ha azt mondom,hogy másodpercek alatt visszatért,tányérján egy sonkás szendviccsel.  Nagyon finomnak nézett ki a szendvics,de már egyáltalán  nem kívántam az emberi ételt…Larával ellentétben,aki jóízűen falatozott mellettem.  Most akkor mivan?!  Mért eszik emberi kaját,mikor vámpír?!  -Én ezt tényleg nemértem…-ráztam a fejem. –Te akkor..most vámpír vagy?-szegeztem neki az első kérdést. –Nem gondolod,hogy előbb neked kéne magadról mesélni?!-flegmázott Ryan.  Nekem ne mondja meg senki,hogy mit tegyek!-mérgelődtem magamban. Ehelyett csak annyit mondtam,hogy:De…igazad van.  –Szóval…a nevemet tudjátok,20 éves vagyok.  Londonban éltem…eddig,ja és világhírű énekes vagyok a One Direction nevezetű bandában.-hadartam el az általam legfontosabbnak tartott dolgokat. –Tényleg híresek vagytok?-kérdezte Lara mikor lenyelte az utolsó falatot. –Igen Lara,tényleg híresek. Tudod,ők éneklik azt a csókos számot.-magyarázott a levegőbe Cara,majd elindította  a Kiss You-t. –Directioner vagy?-vigyorogtam rá,és már kezdtem örülni,hogy a következő barátnőm egy gyönyörű vámpír directioner lesz. Mert megszerzem Cara-t! –Mi? Ja,nem…csak a bandanévről jutott eszembe,így külön-külön nemtudom a neveteket,ezért nem ismertelek fel.-mosolygott egy aprót,és kikapcsolta a számot. –Zayn elmesélnéd,hogy mikor változtál át?  -kérdezte Matt ,miután rendet tett a tesók között.  – Az egyik koncertünk után egyedül indultam haza London utcáin,mert nagyon rosszul voltam…bementem az egyik sikátorba hányni,és ott volt az a vámpír aki átváltoztatott,másnap pedig már a Déli sarkon ébredtem…nagyjából ennyi.-rántottam vállat.  A többiek csak hallgattak,és néha bólogattak. –És hogy jöttél el az Antarktiszról egészen az amazonasig?-hüledezett Lara. Már készültem erre a kérdésre is válaszolni,mikor Ryan felkapcsolta  a TV-t,és mindenki odakapta a fejét,hiszen az én nevem hangzott el,majd a híradósnő angolul folytatta:˝Zayn Malik keresését egy hónapja adták fel,a bandatagok  elzárkóztak a nyilvánosság elől,az összes családtag,és Directioner gyászol,˝-ezzel vezette be a hírt a nő,majd egy képet mutattak egy helikopterről a vízből kiemelve.:˝Ezt a lezuhant helikoptert az Argentin partokon találták,ami szintén Zayn Malik-ot kereste…a baleset okát egyenlőre nemtudjuk,szakemberek vizsgálják a gépet˝-ezzel fejezte a mondandóját,és tért át egy másik hírre. –Én voltam…-mondtam fejet hajtva. –Mi?-érdeklődött bársonyos hangon Cara. –Én robbantottam fel a gépet,és öltem meg az embereket,amikor üldözőbe vettek. Befagyasztottam a Drake átjárót,és azon keresztül jöttem át…nem engedhettem,hogy  elkapjanak…nem derülhet ki,hogy mi lett belőlem,és egyáltalán az sem,hogy élek…-nyögtem ki elhalón a mondat végét.  –Mi megértjük…és támogatni fogunk…dönts bárhogyan is.-simogatta vállam Cara majd megölelt. Jólesett az ölelése. Azt hiszem csak erre volt szükségem…hogy valaki megértse az életem,és a tetteim.  –Menjünk vadászni?-csillogtatta fehér fogsorát. –Igen…már vagy 4 napja nem ettem.-köröztem a hasamál,mire halkan felnevettek. –Akkor jól láttam én.-mondta büszkén Cara.  –Ennyire látszik?!-húztam fel szemöldököm. –Fekete a szemed. A legtöbb vámpírnak csak akkor fekete a szeme,ha éhes.-rántott vállat,és eltolta az óriási üvegajtót. Ryan volt az első aki lelépett,szorosan mögötte Matt,Lara megvárt minket,és kicsit emberibb tempón igyekeztünk a dzsungelbe.  Ők már szinte mindent tudnak rólam,de én még mindig tudatlan vagyok velük kapcsolatban…