6. Rész. I'm lost.

Sziasztok!

Újabb késéssel ugyan,de meghoztam a 6. részt! :) Sajnos mostmár egyre később lesznek részek,mert ugye év végi hajtás,meg ott vannak a vizsgák. :/ Azért remélem tetszik,és megpróbálok hetente újat hozni. :)(az előző résztől folytatódik) Nos itt egy oldal,ami eléggé elbizonytalanított Larry Stylinson-t illetően. :/ http://anti-larry-shipper.tumblr.com/ Tény,hogy a csaj rendesen megmagyarázza a dolgokat. :O Bár néhány résszel egyáltalán nem értek egyet. Szóval most már tényleg nemtudom,hogy mit higgyek Larry-ről,vagy bármelyik bromance-ról. :/ Azért jó olvasást! xx(Gabii)

Zayn

-Szia. Zayn Malik.-vetettem be csajozós mosolyomat.  -Szia.Én Cara Blune vagyok.-vigyorgott bájosan,és ha nem lenne vámpír,talán el is pirult volna. Beszélgetést akartam kezdeményezni a szőke vámpírlánnyal…ám egy magas,Matt-nél is izmosabb vámpír állt közém. Hasa kockás volt,(hiszen fürdőnadrágban állt előttem,míg Cara bikiniben) bőre vakítóan csillogott,olyan volt akár egy jégkristály. Arca komor volt,de valahogy mégis barátságos. Arccsontja is kiállt,hiszen teljesen kisportolt volt…ja és egyáltalán nem volt borostás. Haja koromfekete volt,vizesen terült szét feje tetején,teljesen elütött hófehér bőrétől. Szeme zöld színű volt?!  Igen… a zöld különböző árnyalataiban pompázott,ezért volt olyan gyönyörű. Biztosan ő lesz Cara bátyja. –Hello…Ryan Blune vagyok.-szorította meg erősen kezemet. –Zayn Malik.-ráztam én is kezet vele.  –Zayn,ő itt a feleségem,Lara.-mutatta be szintén gyönyörű,barna hajú feleségét. –Üdv Zayn,Lara Knighton vagyok.-mosolygott bájosan Lara,és alkatát elnézne modell is lehetett volna.  Velem egymagas lehetett,bőre  mediterrán barna,ajka telt,arca hibátlan,szeme fekete…egyetlen furcsaság,hogy bőre alig csillogott.  Mindannyiunk bőre ezüstösen,sőt,szinte vakítóan csillogott a verőfényes napsütésben. Kissé elbambulhattam,mert tátott szájjal bámultam Lara-t,hirtelen észbe kaptam,és beszédre formáltam ajkaim. –a…bőröd…-bámultam Lara kezét,ami egyáltalán nem csillgott,sőt nagyon is emberinek nézett ki…de ember nem lehet,hiszen nem hallom a szívverését. –hosszú történet…-mosolygott egy aprót. –talán menjünk be…mindent elmesélünk.-lépett oda Matt,és átkarolta Lara-t. Mindenki helyeslően bólogatott,majd megindultunk az óriási épület felé.  Cara és Ryan a vámpírosabb megoldást választották,szóval mindketten beugrottak 2 külön erkélybe…valószínűleg ott van a szobájuk.  –elnézést az unokatestvéreimért,kicsit neveletlenek…-rázta fejét Lara,mikor besétáltunk a teraszajtón,egyenesen az óriási nappaliba. –Zayn szerintem öltözz át,Matt majd ad tiszta ruhákat.-mosolygott kedvesen Lara. –öhm…rendben…köszönöm.-néztem végig szakadtas öltözetemen,és eléggé piszkos kezemen. fúj…még  magamtól is undorodtam…hajam is tiszta zsír,és piszok. Soha nem néztem még ki így! Lara (még mindig bikiniben) körbevezetett a hatalmas házban,majd  felsétáltunk az emeletre,a folyosón elsétáltunk Cara és Ryan szobája mellett,majd benyitott az egyik szintén nem kicsi vendégszobába az 5 közül.  Matt gyors megjelent,lerakta a ruhákat az ágyamra,majd ugyanolyan gyorsasságal távozott is. –Szedd nyugodtan rendbe magad,tusfürdőt és törölközőt találsz a fürdőben,a piszkos ruháidat meg dobd ebbe a kosárba-hadovászott össze-vissza Lara…majd távozni készült. –Lara…köszönök mindent.-mondtam utána,mikor kilépett a szobából.  –Szivesen…most már te is a vámpírokhoz tartozol,és mi segítünk egymásnak.-mosolygott vissza Lara. –a nappaliban várunk.-mondta szinte már a folyosóról,majd becsukta az ajtót.  Már dobtam is le a ruháimat és indultam a szobámból nyíló fürdőbe. A fél tubus tusfürdőt elhasználtam,a hajamat is 3-szor megmostam,és talán egy óráig is ázhattam a víz alatt,mire úgy éreztem,hogy kellőképp tiszta vagyok. Gyors megtörölköztem,és  magamra kaptam Matt csőfarmerét,és kékmintás pólóját. Hajamat lakk híján oldalra fésültem,kicsit Louis-style lett.  Ohh…vajon mi lehet a srácokkal? Hogy vannak most? Mi van a bandával? Niall egézséges,és boldog?-ezek a gondolatok jártak a fejemben miközben lesétáltam a nappaliba. A többiek felöltözve a fehér bőrkanapén üldögélve vártak. Hát ez egy hosszú beszélgetés lesz… Sok mindent kell megtudnunk egymásról…

Niall

Megszületünk…Élünk…Meghalunk…  Azt mondják,ez az élet rendje.  Az emberek ezt veszik természetesnek.  De miért? Miért fogadják ezt el?  És vajon miért nem élhetünk örökké?  Miért törődünk bele a sorsunkba? Bármennyire is tiltakozom ellene…a tudatalattim egy része már beletörődött a sorsomba…és beletörődött Zayn eltűnésébe. 1 teljes hónap telt el,mióta utoljára láttuk Zaynt.  Larry mondhatni visszatért. Egyáltalán nem isznak,és a bulikat is elkerülik. Bár azért ők sem lesznek a régik. A mai napig elsírják magukat,ha valami Zayn-re emlékezteti őket. A kapcsolatuk viszont határozottan erősebb lett,hiszen folyton ki kellett tartaniuk egymás mellett. Liam is jobban van,sokat segített neki Danielle,és az utóbbi napokban mosolyogni is láttam. A banda jelenleg ˝szünetel˝ …  Igazából egyikünk se tudja,mihez kezdjünk Zayn nélkül.  A világ körüli turné összes állomását lefújtuk.  A harmadik albumhoz pedig még egy dalt se vettünk fel.  –Min gondolkozol?-szólalt meg mellettem Liam,néhány percnyi csend után. Annyira  belemerültem a gondolataimba,hogy még azt is elfelejtettem,hogy épp a kórház várójában ülünk.  –Mi lesz velünk Liam? Mi lesz a bandával?-meredtem Liam zavarodott tekintetébe.  –Nem tudom Niall…nem tudom…-rázta fejét Liam,majd szorosan átölelt. –Nem lesz semmi baj Ni,nem lehetsz beteg.-súgta fülembe Liam,majd könnyes szemmel elengedett. Nagyon rossz őt így látni. Nem elég megküzdeni Zayn elvesztésével,még a nyakába zúdítom  a saját problémáimat is. De ő ragaszkodott hozzá,hogy elkísérjen a leletekért. Sajnos az utóbbi hetekben elég rosszul voltam,fejfájás,hányinger,szédülés…bár én ezt betudtam a Zayn miatti stressznek…de a többiek ragaszkodtak hozzá,hogy elmenjek egy  kivizsgálásra. Szóval most itt ülünk a kórházi székeken,és várjuk az eredményeket. –Hát persze,hogy nem vagyok beteg…-leheltem  egy biztató mosolyt Liam felé.  –Niall Horan.-lépett ki egy alacsony barna hajú nővér az egyik ajtó mögül.  –Igen. Én vagyok.-álltunk fel egyszerre Liammel. –Kérem kövessenek.-indult meg előttünk a nő,kedves mosollyal. Amíg a folyosón sétáltunk végig,a nő felismert minket,és mindkettőnktől kért autogrammot,majd benyitott egy barna ajtón,ami ˝Dr. Richard Burke˝ rendelője volt. –Köszönöm Sarah,távozhat.-mormolta az idősödő Doktor. A nővér aprót bólintott majd távozott. Liammel megilletődve álltunk az asztala előtt. –Kérem,foglaljanak helyet.-mutatott az asztala előtti 2 székre. Csendben leültünk,majd vártuk,hogy a doktor megszólaljon.  –Nos Mr. Horan…-bámult először Liamre.  –öhm…én vagyok Niall Horan.-emeltem fel kezemet. –persze…elnézést.-a doktor is kissé zavarban volt. A doktor egy nagy levegőt vett,rám nézett..majd végre kibökte  a lényeget. –Nos Mr. Horan…sajnálom….az agyában egy tumort találtunk... 

One Big Announcement. 2013. May. 16.

Sziasztok!

Újra jelentkezem...de amint látjátok,nem új részt hoztam. :/ ez egy kis Larry történet...amit 2 óra alatt raktam össze. :) Remélem tetszik. :) Nem lesz folytatása,csak leírtam miként képzelem el Larry bejelentését. Gondolom mindenki hallott a holnap esedékes nagy bejelentésről. :) (itt a visszaszámlálás) http://www.onebigannouncement.com/ (én titkon remélem,hogy Larry lesz a bejelentés,bár erre kevés esély van.) ezért írtam meg ezt a kis történetet. Biztosan olvastátok,hogy Perrie terhes,ez lehet a nagy bejelentés,vagy az 1D3D-re nyerhetünk külön jegyeket.(amit a fiúkkal néznék meg) és néhány helyen olyan pletykák is terjengenek,hogy a 2014-es világturnéról lesz szó. Ezek közül nemhinném,hogy bármelyik igaz.De annyi biztos,hogy Perrie és Danielle azt nyilatkozta,hogy˝Holnap minden Directioner sírni fog˝ :O azt viszont nem mondták,hogy jó,vagy rossz hír lesz-e. :/ Minden esetre én izgatottan várom,és reménykedem Larry Stylinsonban. :) Na mostmár tényleg nem húzom tovább. Jó Olvasást! xx(Gabii)

Louis

8 óra. Még ennyi időnk van a nagy bejelentésig. Hajnali 2-van.  Nem birok aludni. Harry itt fekszik mellettem,mellkasát szorosan az enyémnek nyomva. Örülök,hogy legalább ő alszik…majd izgulok helyette is. Folyton a telefonom képernyőjét nézem,és reménykedem,hogy az a nyolc óra NAGYON lassan fog eltelni. Félek. Hiszen, alig több mint 8 óra múlva,az egész világ tudni fog rólunk. Nem attól félek,hogy megtudják…hanem a reakciójuktól…a Directionerek reakciójától. Mindenki azt mondogatja,hogy az IGAZI rajongók elfogadják a kapcsolatunkat..de biztos,hogy lesznek akik elítélnek,és örökre megutálják a bandánkat. Ezek az emberek nem fognak érdekelni…ők nem a zenénket szeretik,ezek az emberek egyszerűen ˝az 1D-s Louis Tomlinson-t,és Harry Styes-t látják bennünk˝.  A média sem fog különösebben foglalkoztatni,jó pár hónapig ezen fognak ˝csámcsogni˝,de idővel ők is lecsillapodnak.  8 óra múlva végre szabad leszek.  8 óra múlva mindenki megtudja Larry Stylinsont. Ez után leszek a legboldogabb. Nem lesznek fake Eleanorok…bizony…2 Eleanor van…vagyis Tina. Eleanor és Tina. Ikrek. Ez az egész barátnős dolog is egy óriási hazugság. Minden egyes perc amit velük töltöttem,csak színjáték volt.  Mű mosoly,mű ölelés,hamis csókok… minden a Management hazug kis játéka. Nekik jól jött,hiszen ezen is csak pénzt kerestek,de nekem csak arra volt jó,hogy ne derüljön ki Harry….vagyis egyáltalán nem volt jó…minden egyes érintés amit nekik adtam…mind egy elvesztegetett pillanat amit Harryvel tölthettem volna.  Úgy érzetem,hogy megcsalom Harryt…az utóbbi néhány hónap már fizikai fájdalmat okozott…minden egyes nap fájt,amikor eltiltottak Harrytől…és bizony ejtettem néhány vágást a kezemen is.   Amikor meglátta a vágásokat…na akkor Harrynek betelt a pohár. Dühöngve rontott be a Managementhez…és rendesen kiosztotta őket…majd mikor kicsit lehiggadt…követelte,hogy jelentsék be Larry Stylinsont,vagy mindketten kilépünk a bandából…nyílván nem kell ragoznom,hogy mit választott a Modest. Szóval most itt fekszem Harryhez bújva…és várom,hogy leteljen az idő.  Várom,hogy leteljen a ˝rabságom˝.  Várom,hogy végre titkok nélkül éljek.  Várom,hogy boldogan éljek Harry Styles-al.

Harry

Este nagyon rosszul aludtam. Azt hiszem,az idegességtől óránként felkeltem. Alvás közben pedig Louis kezeit szorongadtam.-ezt Lou mesélte mikor a Sony székháza felé tartottunk. A srácok is velünk tartottak,és többnyire külön beszélgettek,még mi Louis-al nyugtatgadtuk egymást. Néha a többiek is mondtak pár biztató szót felénk,és mi már azért is roppant hálásak voltunk,hogy egyáltalán támogatnak minket…lesz ami lesz. Ez egy óriási döntés,mind tudjuk,hiszen gyakorlatilag ettől a bejelentéstől fog függni a banda további élete. A székházban nyüzsögtek az emberek,újságírók,riporterek,fotósok,és még sorolhatnám. Minket egy külön szobába zártak,hogy senki ne zavarjon az utolsó percekben. Még 1 óránk volt a bejelentésig. Zayn,Niall és Liam halkan beszélgettek a kanapén,mi Louis-al  kézenfogva ültünk,kicsit távolabb tőlük..többnyire szótlanul. Azt hiszem,ő is gondolkozott valamin,talán kettőnkön. Én az elmúlt 3 évre gondoltam…és abból csak a jóra…és csak Louisra. Persze menthetetlenül beugrott Taylor,Caroline,és az összes csaj akikhez ˝közöm volt˝. Igazából semmi nem volt köztünk. Ezt is a Modest tervelte ki,ő szervezte az összes ˝barátnőmet˝ még Taylort is,csak azért,hogy ne tituláljanak melegnek.  A management aggatta rám,hogy az idősebb nőkre bukom,és persze a ˝szívtipró˝jelzőt is. De mostmár vége. Néhány perc és vége. Önkéntelenül rápillantottam a visszaszámlálóra,és láttam,hogy már alig van 5 perc.  5 perc múlva besétálunk a médiának dolgozó embertömegbe,és Louis végre kimondja˝Larry Stylinson igaz.˝ vagy valami hasonlót. Innentől fogva tényleg semmi nem számít… Nem fog számítani a média,nem fognak számítani  a  ˝Directionerek˝.  Ezek után csak Louis és én leszünk. Csak Larry lesz.

Louis

A management egyik tagja közölte,hogy lejárt az idő,szóval kezdhetjük a bejelentést.  Mindannyian egy aprót bólintottunk,majd Harryvel utolsóként távoztunk a szobából…de előtte Harrytől kaptam a egy apró csókot,válaszul egy aggódó  mosolyt kapott,mire ő biztatásképp megszorította a kezem,és a fülembe súgta…˝Nem lesz semmi baj. Itt vagyok.˝  És  ezzel az egyetlen mondattal  tényleg sokat segített. A folyosón már elengedtük egymást,és mindkettőnket elfogott a félelem. A minket kísérő nőt,egy idősebb pasi váltotta le,aki egy óriási terembe vezetett be minket,utat törve a fotósok,és riporterek között. Amint felléptünk a magasított ˝színpadra˝ a kamerák egyszerre kezdtek el kattogni,a filmesek minket kezdek el venni. A management-es pasi kezdett el először beszélni…megköszönte,hogy ennyien eljöttek a médiából. Elmondta,hogy több millió Directioner élete fog megváltozni…majd kisebb hatásszünet után átadta nekem a mikrofont.  A srácok hátul álltak,és engem figyeltek,Harry viszont közvetlen mellettem volt,egymás szemébe néztünk,egy picit mosolygott,és akkor tudtam,hogy kezdhetem. A szívem a torkomban dobogott,a vakuk villogtak,a kamerák forogtak,az újságírók kíváncsian figyeltek.  A számhoz emeltem a mikrofont,egy pillanatra becsuktam a szemem,hogy nagyjából összeszedjem a gondolataimat,majd kissé elcsukló hangon…de belekezdtem. –Én is köszönöm,hogy eljöttetek..tudjátok ez nagyon fontos mind az én,mind a banda életében is.-nyögtem ki az első mondatot,és nehezen álltam meg,hogy ne járkáljak fel-alá beszéd közben. –Szóval…Larry Stylinson igaz.  Az első perctől fogva létezett.-mondtam ki a lehető legmagabiztosabban. Az emberek felszisszentek a hír hallatán,és mindenki arcán a döbbenetet láttam. –igen. már három csodálatos éve együtt vagyunk Lou-val.-vigyorgott a kamerába Harry. –Szeretlek-fordultam végre Harryhez. Ő csak mosolygott,közelebb húzott,majd megejtettük első hivatalos csókunkat. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi.  Végre szabadok vagyunk. Harold Edward Styles hivatalosan is az enyém. 

5. Rész. She's so beautiful.

Sziasztok!

Rettentően sajnálom,hogy eddig nem hoztam részt. :/ Bizonytalan,voltam,hogy folytassam-e...mivel kaotam néhány negatív kritikát,és kevesebb komment érkezett az előző részhez. :/ Na de mindegy! :)) Most már itt vagyok,és ígérem,hogy folytatom,ha csak pár ember fogja olvasni is. :) Ha valaki már nem emlékszik az előző részre,érdemes onnan folytatni! :D Ez a rész is onnan folytatódik! :) Azért remélem tetszik,kíváncsi vagyok a véleményetekre. :)) Jó Olvasást! xo(Gabii)

Zayn

Feleszmélni is alig volt időm…csupán a támadása után másodpercekkel jöttem rá,hogy ő TÉNYLEG egy vámpír,és az életem TÉNYLEG veszélyben van. Mire egyáltalán támadhattam volna,az alak újra nekem jött,és óriási csattanással fúródtam a földbe. A vámpír torkából mély hörgés tört fel,és kezét mellkasomhoz nyomva tartott a földön. Amikor ránéztem,ajkát felhúzva vicsorgott,és valószínű  elpusztításomat tervezte…de megláttam,hogy  kisodródtunk a tisztás szélére,ahol egy kis patak csordogált. Haha…most én vagyok előnyben. A víz szinte az éltető erőm…annak ellenére,hogy régebben irtóztam tőle.  Fejemet a patakra fordítottam,majd egy hatalmas rúgással  arrébb küldtem a vámpírt,aki egy toronyház nagyságú fát kidöntve állt meg.  Nem engedtem,hogy újra támadásba lendüljön,ezért a patakból kinyert vízzel a földhöz fagyasztottam.  Azt hittem,hogy ennyi elég lesz…de kevésnek bizonyult az erőm. A vámpír néhány pillanattal később egyszerűen széttörte a jeget,és kiszabadult. Megállt előttem,egy lépést sem közeledett…és már nem is vágott gyilkos képet…de azért teste támadóállásban volt,izmai megfeszültek,és tokából még mindig hörgés tört fel. Én nyugodtan,szinte már összegörnyedve álltam előtte,hogy tudja,nem akarom bántani.  A vámpír(akinek a nevét egyáltalán nemtudtam)  lazított testhelyzetén,és morgását is abbahagyta,helyette  érdeklődő arckifejezést mutatott irántam.  Beletúrtam szanaszét álló hajamba,és végignéztem szakadtas öltözetemen. Hát nem lehetek kellemes látvány. Újra támadómra néztem,és beszédre nyitottam számat. 

-Helló…-nyögtem ki lassan. –Nem akarlak bántani  titeket(feltételeztem,hogy többen vannak).-folytattam  jól artikulálva.  –Zayn Malik vagyok.-mutatkoztam be fajtársamnak. Néma csönd állt be. Csak bámultunk egymásra,és nem voltam biztos benne,hogy megértett engem.  Már megakartam kérdezni,érti-e amit mondok,mikor végre megszólalt. –Üdvözöllek Zayn.-közelebb lépett,és kezét nyújtotta. Az ő keze is hideg volt. Talán hidegebb az enyémnél is. Miután kezet fogtunk,és kissé eltávolodtunk...ismét belekezdett beszédébe. –Az én nevem Matthew Knighton. Szólíts csak Matt-nek.-vágott barátságosabb képet Matt.  

-Sajnálom,hogy kellemetlenséget okoztam,csak tudod új vámpír vagyok,és nem tudok semmit erről az életről….gondoltam,ti majd segíthetnétek.-léptem  közelebb Matthez. –Ugyan,én sajnálom,hogy rád támadtam,csak tudod,mostanában egyre több idegen vámpír jön a területünkre,és azt hittem te is egy vagy közülük. Persze,szívesen segítünk bármiben.-jelent meg arcán egy halvány mosoly,és intett,hogy kövessem. 

-De…azok a kis faházak? Nem ott laktok?-intettem a tisztás felé.  -Nem…tudod azokban a házakban vannak a felszereléseink…-mondta,miközben átsétált a patak fölött lévő hídon. -Felszerelések?-ismételtem az utolsó szavát,miközben egy kikövezett ösvényen haladtunk tovább. -Igen…a feleségem, Lara növényszakértő…az egyik ház tele van növényekkel…ő csinálta ezt az egész dzsungelt.-mutatott az ösvény két oldalát behálózó fákra. -A 2.házban az én laborom van, genetikus és agysebész vagyok. A Brazíliavárosi kórházban dolgozok,ami nincs közel…de megfizetik a munkámat…-mondta elégedetten Matthew. -Az utolsó két ház edzőteremnek van berendezve Lara unokatestvéreinek…-egy pillanatra megint elhallgatott,majd ismét folytatta. –Mindketten különleges képességekkel rendelkeznek,ezért fontos,hogy mindig  a lehető legjobb formában legyenek.-okított ki Matt.  Épp meg akartam szólalni,mikor Matt ismét közbevágott. –Neked is van különleges képességed…-ez inkább kijelentés volt,mint kérdés. –Igen…idomítani tudom a vizet.-gyors Mattre pillantottam,majd ismét a földre.  -És…úgy láttam meg is birod fagyasztani…-vett ki egy jégdarabot nadrágzsebéből.  –Ez is igaz…meg birom fagyasztani,függetlenül attól,hogy édes-vagy sós víz…-bámultam büszkén Matt-re.  –Értem…-bólintott egyet,és vámpírosabb sebességre kapcsoltunk.  Végig mellette haladtam,így volt időm jobban szemügyre venni.  Bőre kreol volt,akár csak az enyém,mégis ezüstösen csillogott a napfényben. Teste sokkal izmosabb volt az enyémnél,és talán csak néhány  centivel volt alacsonyabb  nálam.  Arca telt volt,de határozottan jól állt neki,szeme feketén izzott,orra mintha Niallé lett volna,ajkai vékonyak.  Haja méz szőke,rövidre vágva meredezett feje  búbján. 

-Niall…annyira hiányzol.-nyögtem elkeseredetten. –szóltál?-érdeklődött Matt,mikor lassítani kezdtünk.  

-Nem…nem érdekes.-ráztam fejet,mikor megálltunk.  –Íme az otthonom.-mutatott körbe Matthew az óriási birtokon,és azt hittem csak káprázik a szemem.  A kövezett utat,márvány sétány váltotta fel,ami egészen a palotáig vezetett fel. Az óriási ház a fűvel borított tisztás közepén hevert,előtte egy méretes úszómedence díszelgett. A vízben Matthew családja lehetett. –Ez…gyönyörű. Hihetetlen. Meseszép otthonod van.-áradoztam tátott szájjal. –Köszönöm Zayn,igen,de beletelt egy kis időbe,mire ilyen csodás lett.-villantotta elő tökéletes fogsorát matt. Lassan közelebb sétáltunk a medencéhez,ahol a többiek önfeledten játszodtak…senki nem mondta volna meg róluk,hogy vámpírok,ha bőrük nem csillogott volna olyan vakítóan.  Mire a medencéhez értünk,addigra a barna hajú Lara,és egy másik srác már kint vártak ránk,mindketten gyanakvóan kémleletek minket…főleg engem. –Cara,gyere ki te is,és üdvözöld Zayn-t…-intett valakinek a vízbe. A hölgyemény egy szempillantás alatt kiugrott a vízből,és kegyesen közelebb lépett hozzám. Itt állt előttem Ő…aki első látásra tökéletes volt. Ő akinek jégszőke haja még vizesen is göndör volt. Ő akinek bőre gyönyörűen csillogott…Ő akinek szeme a tűz színében égett. Itt állt előttem Ő…aki tökéletes lenne számomra.

2. Díjam.

Sziasztok! 

Megkaptam a 2. díjam. :)) Rettentően örültem neki. :) Talán még sem olyan rossz a blogom?! Tudom,hogy rengeteget kések,csak volt egy kis bizonytalanságom a folytatást illetően. :/ De megígérem,hogy folytatom! :))   

Sokat jelentetek nekem,és ha csak néhányan olvassátok is,nekem már az is elég. :) Szóval ígérem,hogy még ma hozom az új részt! :)) xo(Gabii) 

Szab

Szabályok:

a)másold ki a szöveget a blogról és tedd ki a tiédre,a képet is!
b)válaszolj a kérdésekre!
c)írj tíz dolgot magadról!
d)küldd tovább min. 3 embernek!

1.Mi a kedvenc színed? A zöld és a piros. 
2.Mi a kedvenc kajád és italod? A kedvenc kajám, talán a gyros,kedvenc italom a tea, a Coca Cola és a Pepsi. 3.Kedvenc tantárgyad?Angol,Tesi
4.Kedvenc évszakod?Tavasz,Tél
5.Melyik hírességgel járnál? Cara Delevingne,Selena Gomez, és még van néhány..
6.Ki a kedvenced az 1D-ből? Miért pont ő?A kedvencem Louis(egyébként mindegyikőjükért oda meg vissza vagyok) azért ő,mert annyira vicces,és hülye. :D meg van egyszerűen kisugárzása. 7.Miért írsz blogot?Mert...így könnyebben ki tudom magam fejezni,könnyebben megtalálom magam. 
8.Mióta blogolsz? Februárban kezdtem. :D
9.Mit éreznél,ha valaki azt mondaná a történetedből, könyvet szeretne készíteni?Rettenetesen boldog lennék,majd ki ugranék a bőrömből...de annyira nem vagyok jó,hogy bármikor könyv szülessen ebből. :D
10.Van testvéred?Van, egy húgom.

Akiknek Küldöm:

1:http://dolcevitalarrystylinson.blogspot.hu/

2:http://dontyouunderstand.blogspot.hu/

3:http://summerloveinireland.blogspot.hu/

4:http://ineedyou-larrystylinson.blogspot.hu/

5:http://summerlovelarry.blogspot.sk/ 

Remélem nem baj,hogy több lett. :D 

10 dolog magamról:

1:London az álomvárosom(kinek nem?!)

2:Szeretek olvasni. :D

3:SZERETEM Taylor Swiftet. :D

4: Van 1 hörcsögöm,Lara Croft. :D

5:A kutyám neve Cara. :D

6:Imádom Aguilera-t. *-*

7:Kevés barátom van. :/

8: Kedvenc színészem Tom Cruise :D

9: Cameron Diaz függő vagyok. *-*

10: Allergiás vagyok a málnára. :/

4. Rész. ˝Wonderland˝

Sziasztok!

Bocsánat,hogy ennyi ideig nem hoztam újat...és most jöhetnék azzal,hogy sok dolgom volt...de nem mondom,mert semmi dolgom nem volt a tanuláson kívül. Egyszerűen nem volt kedvem írni...semmi ihletem nem volt,és addig nem akartam írni,mert úgyse ment volna. :/ De ma megerőltettem magam,és megírtam egy újabb részt. :) Nem mondok semmit...remélem tetszik! :) xo(Gabii) 

Niall

A dolgok egyre rosszabbodnak. Minden egyes nappal rosszabb lesz az életünk. Zayn eltűnése fizikai fájdalmat okoz mindenkinek. Perrie-vel ráadásul az eltűnése előtt pár nappal szakított.  Louis és Harry minden nap másnaposok…vagyis ki se józanodnak mire újra bulizni mennek….de csak mennének….Paul  az összes alkoholt eltüntette a házból,és testőröket állított az ajtóba,mivel Larryéknek meg van tiltva  a bulizás. Jót tesz majd nekik,hogy kicsit be lesznek zárva…legalább rájönnek,hogy mit is tettek magukkal. És talán kicsit újra összehozhatjuk a bandát. Liam ˝szünetet tart˝ Danielle-el…bár szakítás lesz a vége. Tudom,hogy mennyire fáj Liamnek,hiszen minden este együtt sírunk…nem is gondoltam volna,hogy ennyire közel állnak egymáshoz. Le sem tudom írni,mekkora fájdalmakat élek át minden nap…nem bírom elfelejteni Zaynt. A ma délelőtt volt életem legrosszabb napja…rosszabb volt annál a napnál,mikor Zayn eltűnt. Paul ma meglátogatott minket,és kertelés nélkül belekezdett a mondandójába. Csak Liam és én voltunk ott,Louisék valamelyik szobában küzdöttek a másnapossággal. –Kezdj bele Paul…-állt elé Liam…én meg szorosan mellé.  -Nos…fiúk…tényleg őszintén sajnálom,hogy ezt kell közölnöm…de ma leállítottuk Zayn keresését.-mondta ki egy levegővel…közben minket kémlelt. -Vaaa…vagyis…meghalt?-csuklott el a hangom. –Ez nem 100%-ig biztos…de két hétig kutattuk Zaynt a világ ÖSSZES országában,és  semmi…-kihangsúlyozta  az ÖSSZES szót…aztán hangja elhalkult a mondat végére.  -Ne…-ennyit mondott Liam,majd a földre esett,és sírógörcsben tört ki. Rögtön utána hajoltam,és leültem mellé,majd szorosan magamhoz öleltem,és csak sírtunk…  Paul még motyogott valamit…talán azt,hogy próbáljuk feldolgozni…meg,hogy majd benéz…és néhány nap múlva a médiának is meg kell tudnia.  De most legkevésbé a média érdekelt…hinnem kell,hogy Zayn még él. És erősnek kell maradnom,már csak a srácok miatt is. Együtt kell lennünk.  -Ssss…-súgtam oda Liamnek. -Ez lehetetlen…Zayn még él,ezt te is tudod.-nyögtem halkan fülébe…bár most egyáltalán nem voltam biztos,,hogy életben van-e még…

Zayn

Csak követtem a szagot…vagy illatot…nem is tudom,hogy nevezzem…a vámpíroknak van egy különös ˝szaguk˝ de határozottan jó szag…még vámpír orral nézve is. Útközben egy kisebb városka mellett haladtam el,és az illatok csábítóak voltak,annak ellenére,hogy több száz méterre futottam a városhatártól…de most sikerült megállítanom magam…nem öltem meg senkit…csak arra koncentráltam,hogy minél előbb megérkezzek a vámpírokhoz…már túl sok mindent akartam megtudni. A várostól kb. 5 kilométerre felerősödtek a szagok,amikor beértem az esőerdőbe.  Most jártam először ilyen dzsungelben…és a látvány fantasztikus volt. Hiába futottam,egy gepárd sebességével,mindent lassabban láttam. A nap már lemenőben volt,de még így is megvilágította a fák vizes leveleit,amik a szivárvány színeiben pompáztak,ahogy lecsöppentek egy-egy óriási levélről. A kolibrik kis szárnycsapásit is lassított felvételként láttam,és tényleg tátva maradt a szám,amikor előttem egy jaguár futott el…annyira kecsesen mozgott,bár mintha ő is menekült volna valami/valaki elől,hiszen egy pillanatra megállt,majd amikor egyenesen a valószínűleg vörös szemembe nézett,rám mordult,és eliszkolt. Hirtelen egy szakadék tárult elém,és hogy testemet lefékezzem,egy óriási fának ütköztem,ami hatalmas reccsenéssel dőlt ki,majd egyenesen a szakadékba esett. Amikor feltápászkodtam,akkor vettem észre,hogy a szakadék túl oldalán egy folyó,ami hömpölygő zuhatagként bukik alá a szakadék falán…de volt itt más is…a szag innen jött..igen biztos voltam benne…pedig itt nincs semmi.-néztem körbe de szemem megakadt valamin,és erősen fókuszáltam rá,hogy ki tudja venni,mi is lehet. A szag a vízesés mögül jött,talán 60 méterrel lejjebb a szakadékban. Egy barlang volt a vízesés mögött,ott éreztem a vámpírok illatát. Hát nincs más választásom,be kell jutnom. Közel sétáltam a szakadékhoz,becéloztam a barlang bejáratát,és ugrottam. Nem akartam vizes lenni,bár öltözékem elég megviselt volt,nem akartam most fürdeni…szóval a zuhatagot szétválasztottam 2 oldalra,így szárazon bejuthattam a barlangba. Igen…ezek vámpírok.-szipantottam egyet a levegőbe,majd ismét futottam a barlangban lévő fény felé…bár ezt se nevezném barlangnak,olyan mint egy mesterséges alagút a sziklafalba vájva. Ez lehetséges?-tettem fel egy újabb kérdést magamnak,amire reméltem,hogy hamarosan választ kapok. A fény már közel volt,ezért megálltam,és emberi léptekkel tettem meg az utolsó pár métert. Csodálatos látvány tárult elém. Mintha egy mini paradicsomban lettem volna. Körülöttem magasba nyúló fák,naplemente,messzebb egy tó,és mindezt köralakban egy több száz méter magas sziklafal vette körül. Már értem. Biztos rejtekhely a vámpíroknak,itt aztán senki nem talál rájuk…ráadásul bejutni sem könnyű. Előttem egy kitaposott ösvény volt, amin erősen éreztem a vámpírok szagát. Lassan lépkedtem,bár nem mondanám,hogy emberien…az órám szerinti 10 percnyi gyaloglás után egy nagy mezőre bukkantam…ezen szabálytalanul helyezkedtek el kis faházikók,amik nem igazán hasonlítottak az ˝álom otthonra˝.  Közelíteni akartam,hogy körül nézzek,van-e itt valaki…de nem kellett túl sokat várnom a válaszra,mert egy vámpír hátulról nekem jött,és jó pár méterrel arrébb dobott…majd hirtelen előttem termett,és kezével nyakamat szorongatta…

3. Rész. In the Amazonas.

Helló!

Szóval itt a 3. rész. :) Bocsánat,hogy csúsztam,és,hogy ilyen rövid lett,de elég sok dolgom akadt. :/ Ígérem a következő hosszabb lesz,és jönnek az izgalmak! :)) Jó Olvasást! xo(Gabii)

Niall

7 nap telt el Zayn eltűnése óta. Azaz egy teljes hét. Mindenki a padlón van. Liam és én kész idegroncsok vagyunk,Larry-ért viszont kezdünk aggódni…alkoholba,és féktelen bulikba fojtják fájdalmukat…számukra már Zayn halott. Paul már kienged a házból…belátta,hogy szabadságra van szükségünk…de Larry-vel valamit csinálni kell,ha így folytatják…lassan rehabra kell menniük. Liam-el próbálunk kitartani ameddig csak lehet…de egyre kevesebb a remény. Zayn-t már csak 1 hétig fogják keresni..aztán halottnak nyilvánítják.  Mi lesz velünk nélküle? Lesz egyáltalán One Direction? Eddig semmi eredmény nincs…sőt a Déli sark körül eltűnt az egyik helikopter az emberekkel együtt.-csak fekszem az ágyon,és ez jár a fejemben. Folyton Zaynre gondolok,a nap 24 órájában…vele álmodok. Mért akkor jövök rá,hogy szeretem,amikor  nincs itt?! Talán a távolléte miatt érzem ezt. Mindenesetre…az utolsó percig várok rá,amíg le nem állítják a keresést. Hiszem…sőt tudom,hogy Zayn él!

Zayn

Átjutottam Dél Amerikába…a Tűzföld hideg,és kopár..egyáltalán mért hívják Tűzföldnek?-gondolkoztam magamba,miközben zsákmányomat fogyasztottam. Egy embert. Úgy néz ki,hogy itt is élnek emberek,bár azt nem tudom mit csinálhatnak…vagy,hogy mit esznek…de a vére kifejezetten jó.

Megijedek magamtól,amikor ilyen dolgot jelentek ki…pedig nem kéne,vámpír vagyok,nem ember.  Méghozzá egy roppant gonosz,és kegyetlen vámpír lettem. Ilyen lenne az igazi énem?! Az ember számomra csak táplálék… de vajon képes lennék uralkodni magamon,mikor a fiúkkal találkoznék? Képes lennék ártani nekik? Azt hiszem nem…de nembiztos. Rengeteget kell majd tanulnom…köztük azt is,hogy miként uraljam az érzéseimet. Mert én nem akarok embert ölni! Útközben elhaladtam egy állatcsorda mellett,de az illatuk fele annyira sem volt jó,mint az emberé… Ha minden jól megy,akkor napkeltére valahol az amazonas medence vidékén leszek. Az utat,hegyek,és kisebb folyók mentén tettem meg…kerültem a feltűnést,hiszen semmit nem tudok a vámpírokról,az életükről,hogy vannak e náluk uralkodók…semmit nem tudok erről…de remélhetőleg mindjárt megtudom…-szippantottam a levegőbe,amikor egy semmihez nem hasonlító szagot éreztem…nem ember,és nem állat,csak vámpírok illata lehet.

2. Rész. I'm a monster.

Helló!

Itt a 2. rész. :) Remélem ez is tetszik...nem sok minden történik benne,de kérlek nézzétek el nekem! Szeretnék mindent részletesen leírni. :) Jó Olvasást! xo(Gabii)

Zayn

Egész nap futottam,még éjszaka is..az Antarktiszon soha nincs olyan sötét,hogy ne lássak este. Ami a legfurább volt,hogy nem fáradtam el…pedig lassan 24 órája megállás nélkül futok,ugyanolyan tempóban. Mintha valami robot lennék,a lában csak visz előre. De volt más is amit még nem szoktam meg,a hőmérséklet. Éreztem,hogy hideg van,de mégse fáztam,szívem nem dobogott,testem is hideg volt,hidegnek éreztem a saját testem. A különleges képességemre még mindig nem sikerült rájönnöm.  Talán nincs is…pedig az a vámpír azt mondta,amikor átváltoztatott…óóó,csak tudjam meg,hogy ki tette ezt velem,azonnal megölöm.-szitkozódtam magamba.  Lassítottam tempómon,amikor a táj előttem kisebb szigetekre  tagolódott. A térkép szerint fent vagyok a Drake átjárónál,az Antarktisz és a Tűzföld közti 120 Km széles tengerszorosnál.. Fantasztikus. Hogy a francba jutok át a fagypont körüli  tengeren?-idegeskedtem magamba.  Nehezen tudom kontrollálni az érzéseimet,egyre többször fakadok ki ilyen ˝rohamokban˝.  Elértem a félsziget végét. Előttem több tíz kis sziget terült el. Csak ezeken keresztül jutok el a Drake szorosig. Meg kell próbálnom átugrani rájuk…legfeljjeb csobbanok egyet.-viccelődtem magamba,és arcom vámpíréletem óta először mosolyra húzódott. Nekirugaszkodtam,és pár másodpercig a levegőben tartózkodtam. Ez ˝csak˝ kb. 60 méter lehetett.-méricskéltem a távolságot,és megdöbbentem magamon. Így ˝repültem˝ szigetről szigetre,mígnem elértem az utolsót…ami akár 200m távolságban is lehetett. Ez lehetetlen. Nem ugrom át.-ráztam fejemet,de azért hátráltam,hátha sikerül nekifutásból. Begyorsultam,és ugrottam…szememet kinyitottam az ugrás közben,és csak bámultam…éppen hogy átértem.  Örömömben felnevettem,és eljártam a DjMalik táncot…   Örömöm alábbhagyott amikor megláttam a mögöttem hullámzó végtelen tengert. Na most légy okos,Mr.Malik.-túrtam hajamba,és ledobtam táskámat a földre.  -Talán…-nyögtem halkan,és közelebb léptem a parthoz.  Kezemet lassan a vízbe raktam,de komolyan megijedtem,és megdöbbentem,amikor ujjaim körül megfagyott a víz.

Mi? Megfagyott a sós víz?-értetlenkedtem,és összeráncoltam homlokom. Tenyeremet ismét a víz felszínére raktam,és az újból megfagyott. Hirtelen elkaptam kezem,és csak bámultam az úszó jégre.

Talán ez az én képességem? Talán! Megtudom fagyasztani a vizet?!-meredtem magam elé,és agyam pörgött. SZUPER.-húztam vigyorra számat. -SuperZayn vagyok.-nevettem fel.       Nemár,komolyan magamon röhögök?!- nyögtem kisebb hatás szünettel.  Várjunk…ez még akár jól is jöhet.-vágtam gondolkozó pofát.  Komolyan,befagyasszam az egész Drake átjárót?-néztem az előttem elterülő kékséget.  Nincs más választásom.-rántottam vállat,és újra a vízhez léptem. Mindkét kezemet  beleraktam és koncentráltam.    Ökölbe szorított kézzel vártam,amíg a tenger tükör sima jéggé nem változik. Bele telt néhány órába,de a végeredmény elképesztő. Több száz méter széles,30cm vastag ˝jéghíd˝ a Drake szoroson. Elképesztő…Az hogy ezt én csináltam.-fejeztem be nagyot nyelve a mondatot.  Pár kilométert  csúszkáltam rajta,mint egy óvodás,mikor elestem,csak nevettem egyet,és futottam tovább.  Néhány helyen bálnák,és fókák törték át a jeget,azt gyorsan befagyasztottam…de rájöttem még valamire. Nem csak fagyasztani tudok,de a vizet is tudom mozgatni. És a vízhez sem kell hozzáérnem,elég ha fölötte mozgatom a kezem. Szóval,hogy ezt a képességemet kihasználjam,mögöttem fokozatosan felolvasztottam a jeget…. így senkinek nem tűnik fel. Vagy mégis?!-néztem föl az égre,mikor furcsa zajt hallottam fejem fölött. Egy Helikopter.-nyögtem futás közben,és valamiért dühbe gurultam.  A helikopterből a nevemet kiabálták hangos bemondón,és hogy azonnal álljak meg.  Haha…még mit nem. Vámpír üldözés?! Helikopter vs. Zayn Malik?!-nevettem magamban,és  megálltam.  A helikopter elém került,és ereszkedni kezdett. Naa…mit képzeltek?-nevettem újra fel,és megolvasztottam a jeget,hogy ne tudjanak leszállni. Ők vajon tudják,hogy mi vagyok?-bámultam a levegőben köröző gépre. Újra megszólalt a bemondó:˝Zayn Malik,adja fel magát! Ha nem akkor erőszakos módszerrel kell elfognunk magát˝-mondta a férfias hang,majd megláttam a gép oldalán az FBI feliratot. Ez biztos Paul műve!-ráztam fejem,és  a szökésemen gondolkoztam.  Nem éri meg futni,simán beérnek…-töröltem ki az első gondolatot.

Hirtelen két férfi tüzet nyitott a gépből,de nem rám…a vízre lőttek…szóval élve kellek nekik.-vágtam ördögi vigyort.  -Bocsi srácok,de most mennem kell.-kiabáltam a gép felé. Azzal egy óriási jéggolyót csináltam,és a gép felé dobtam…a helikopter azonnal felrobbant,és a tengerbe zuhant. Mielőtt a hullám elérhetett volna hozzám, a gépet egy jégtömbbe fagyasztottam,és lesüllyesztettem a mélybe. Itt már senki nem talál rájuk.  Ezután összecsaptam kezem,mint aki jól végezte dolgát,és kicsit sem sajnálva az embereket,tovább indultam uticélom felé. Egy szörnyeteg vagyok!